Csakhogy most nem egy budai, hanem egy bécsi kávézó teraszán ülünk. Csilla betartotta a szavát: egy éven belül meghódította Európát!
Szentpéteri Csilla zongoraművésznő
Latte macchiato. Pesten is ezt rendeltél, ha jól emlékszem.
Mert ez a csupahab-tejeskávé a kedvencem. Még Rómában szerettem bele, amikor ott voltam ösztöndíjas.
Furcsa. Azt hittem, te, aki olyan szabadon kezeled a klasszikusokat, kedved szerint írod át őket mai modern ritmusokra, mindenben az újdonságot keresed!
Ez többnyire igaz is. De van néhány dolog az életemben, amihez mindenáron ragaszkodom.
A kávén kívül?
A szerelmemhez. Eléggé későn szántam rá magam a házasságra, bár előtte háromszor voltam gyűrűs menyasszony, épp ezért úgy gondolom, örökre választottam a páromat. Nincs az a csábítás, amiért lemondanék róla. Nem is hiányzik más. Mire hét évvel ezelőtt összeházasodtunk Csabával, már túl voltam mindenen.
Azt mondják, a szerelem tűnékeny dolog…
Csakhogy nekem olyan élénk a képzeletem, hogy bármikor újra fel tudom szítani azt a szenvedélyt, amellyel kezdetben lobogtam. Elég csak felidéznem, amint ott ülök az első fotózáson a párom ugyanis fotós fehér ruhában, és Csaba őszinte csodálattal néz rám. Aztán zavartan elnézést kér, és egy időre magamra hagy. Majd visszatér egy öl kakasvirággal, és a lábam elé szórja a bársonyos, vörös szirmokat. Honnan tudta, hogy épp ez a virág a kedvencem? Hiszen tíz perce ismer! Ilyen élmény volt az is, amikor megszületetett a kisfiunk, és ő meghatottan a kezébe vette… Látod, a fiam a másik kapaszkodó. El sem tudnám képzelni, hogy valaha más apukája legyen. Együtt, szeretetben szeretném felnevelni. Még élénken él bennem, mennyire megszenvedtem én gyerekként a szüleim válását.
Milyen anya vagy? Szigorú vagy engedékeny?
Csilla és Kristóf
Következetes. Kevés dologban vagyok annyira magabiztos, mint a gyereknevelésben. Szinte soha nem emelem fel a hangomat, csak a pillantásommal jelzem, ha valamit rosszallok. Igyekszem játékosan bevonni a fiamat a dolgokba, és soha nem vetemednék arra, hogy akárcsak a kis kezére is ráüssek. Arra pedig már most nagy gondot fordítok, hogy nagykanállal adagoljam neki a művészetet.
Beengeded a próbákra?
Elég gyakran. Annál is inkább, mert a házunkban van a stúdió. Bármikor odaülhet a zongora elé, hadd püfölje, majd felhangoltatom újra. Nem győzöm csodálni, milyen felfedezéseket tesz! Múltkor elefántcammogást hallott ki a billentyűk táncából, máskor meg felkiált: “Anya! Hallod, milyen öreg hangok ezek? Honnan vesz ez a kicsi ilyeneket? Emlékszem, amikor a télen az apjával szánkóztak, és Csaba azt mondta neki: “Most le foglak lökni egyedül a lejtőn. Az ötéves odaállt elé, és felvetette a fejét: “Állok elébe a kihívásnak!
Kire ütött ez a gyerek?
Ismersz, én sem futok el a nehézségek elől. Ha valamit elhatározok, azt tűzön-vízen keresztül véghezviszem.
Szó ami szó, alig egy éve azzal váltunk el, hogy Európa meghódítására indulsz. És tessék! Tegnap fergeteges sikered volt Bécsben.
Három éve jelent meg az első lemezem otthon, aztán még kettő, de Nyugatra valahogy nem sikerült betörnünk. Most mintha beindult volna valami. Decemberben Genfben játszottunk, a Vöröskereszt világnapja alkalmából, aztán Brüsszelben velünk avatták fel az Európa Parlament legújabb épületét, ebben a hónapban pedig Párizsban lépünk fel.
