Tanulás a diploma után – hogyan induljunk el Európába?

Konkrét javaslatokat tartalmazó összeállításunkkal a kezdeti nehézségeken szeretnénk átlendíteni az olvasót.

Május elseje után a magyar állampolgárok is európai társaikkal megegyező feltételekkel indulnak az egyetemi helyekért és ösztöndíjakért folytatott versenyben. Ez a hivatalosnak hangzó mondat a gyakorlatban is kézzel fogható előnyöket jelent. Az európai országok többsége ugyanis az EU polgárai számára az oktatásban ugyanolyan előnyöket biztosít, mint saját állampolgáraiknak: részesülhetnek a tanulást segítő állami, alapítványi ösztöndíjakban, illetve lényegesen alacsonyabb tandíjat kell fizetniük, mint külföldi társaiknak.

Hovatovább a jelentkezésért sem kell már megfizetni az alkalmanként általában 100 euróra rugó díjat, ezért tanácsolom, a lehető legtöbb helyre add be pályázatodat. A lehetőségek majdhogynem korlátlanok, legalábbis több mint amennyire erődből és idődből futja. Az elkészítendő pályázati anyagok pedig nem különböznek lényegesen egymástól. A jelentkezésekkel kapcsolatban egyetlen szabályt mindenképpen el kell fogadni: a procedúra hosszadalmas, gyakoriak a korai határidők, így legalább másfél évvel a tervezett tanulmányok kezdete előtt bele kell fogni a munkába.

Két irányba indulhatsz el. Választhatsz először neked megfelelő képzést és utána hozzá ösztöndíjat, vagy az ösztöndíjkereséssel kezdve juthatsz el az alkalmas képzésekig.

1. Válassz nyelvet és országot!

A képzés kiválasztásához elsőként tisztázd magadban, milyen nyelveken érdemes próbálkoznod. Nem árt tudni, hogy Európa számos egyetemén nem csak az adott ország anyanyelvén oktatnak, jó pár angol nyelvű programot találhatsz például a skandináv országokban. A megfelelő képzés megtalálásához nagyjából ismerni kell az adott országok képzési rendszerét, szükséges tudni, milyen szintnek felel meg eddigi végzettséged.

A képzési rendszerekről és a végzettségek elismeréséről itt tájékozódhatsz: http://europe-online.universum.de/frame.pl
http://www.worldstudent.com/uk/studyabroad/index.shtml
http://www.estia.educ.goteborg.se/count/

2. Válassz egyetemeket!

Talán a legnehezebb feladat azt megtudni, hol tanítják Európában azt, ami téged érdekel. Elsőként érdemes megkérdezned korábbi oktatóidat és ismerőseidet az általuk ismert lehetőségekről és tapasztalatokról. A kereséshez támpontokat adhat a témád szakirodalma. Ha utánagondolsz vagy irodalomlistáidban utánanézel, biztosan találsz néhány olyan első- vagy másodvonalbeli szaktekintélyt, aki a témádban rendszeresen publikál.

Nevüket egy keresőprogramba beírva megtudhatod, melyik egyetemen tanítanak, és esetleg rátalálhatsz szakterületed fontosabb európai műhelyeire. A „nagy nevek” keresése mégsem a legbiztosabb módszer, gyakran a világ legjobb egyetemeit hozza ki végeredményül, ahova nehéz bekerülni. A próbát ezek a helyek is megérik, mégis keress melléjük talán kevésbé népszerű, de még mindig jó felsőoktatási intézményeket.

A követségek vagy kulturális intézeteik intenzíven foglalkoznak saját országuk tanulási lehetőségeinek megismertetésével, őket (se most se későbbi témánknál, az ösztöndíjkeresésnél) nem szabad kihagyni. Rendszerint önálló koordinátor tud neked tájékoztatást adni szinte minden felmerülő kérdésed kapcsán. A követségek gazdag intézményi és ösztöndíjadatbázisokkal rendelkeznek, ismerik a jelentkezés feltételeit, a korábbi jelentkezők tapasztalatait, és segítenek a pályázat összeállításában.

Intézmények adatbázisai:
http://www.unesco.org/ed_sa/cgi-bin/search/index.cgi – szakterületek és országok szerint kereshetsz
http://www.studyabroad.com/ – szakterületek és országok szerint kereshetsz
http://international.gradschools.com/

3. Végzettségek elismerése

A végzettségek elfogadása – még ha elvi állami szintű megállapodások is vannak rá – a gyakorlatban nem automatikus. Valójában csak a képzési program kiválasztása után tudod meg, hogy végzettséged az általad gondolt képzési szintnek megfelelően fogadják–e el. A programok kiírásából többnyire kiderül, hogy milyen feltételeket támaszt az európai felsőoktatási intézmény eddig megszerzett papíroddal szemben. Ilyen lehet például az eddigi tanulás során eltöltött évek, megszerzett kreditek száma, illetve bizonyos tantárgyak (akár még a megszerzendő tudásanyagra is lebontva) elvégzése. Amennyiben a programkiírásokból nem derül világosan, alkalmas vagy–e a kiválasztott képzésre, konzultálj a külföldi egyetem felvételi irodájával vagy a programot irányító tanszékkel! Az elfogadáshoz ezek az irodák bekérhetik indexed és diplomád hivatalos fordítását, esetleg néhány fontosabb tárgy tanmenetét idegen nyelven. (A pályázati anyag összeállításához is szükséged lehet ezekre a dokumentumokra, részletesebben későbbi cikkünkben írunk a pályázatokról.)

Példának okáért az angolszász rendszerben (amit sok más helyen is alkalmaznak Európában) több szint létezik, mint a magyar oktatásban. Bár a hazai egyetemek, főiskolák is próbálják diplomáikat ennek megfeleltetni, a külföldi intézmény vonakodhat elfogadni az itteni minősítést. Könnyen előfordulhat, hogy egy köztes szintre kerül vissza a jelentkező. Számolj vele, hogy az ilyen visszaminősítés újabb tanulással töltött éveket jelenthet. (A PhD előtt például plusz 1-2 évet tölthetsz még a megkövetelt kiegészítő képzés elvégzésével.)

Európában egyre több helyen használják az Európai Kreditrendszert (ECTS – European Credit Transfer System), a fogadó egyetemed kérheti tőled az elvégzett tárgyaidhoz rendelt ECTS krediteket. Készülj fel, hogy lehetetlenre vállalkozol, amikor ezt megpróbálod felkutatni. A magyarországi felsőoktatási intézmények a legjobb esetben csak hallottak róla, nincs kialakult módszerük az európai és hazai kreditek közötti átszámításra, ezért hivatalos papírt sem fognak neked adni. A külföldi diákokat fogadó magyar felsőoktatási intézményeknek mindazonáltal lehet hozzávetőleges tudomása a kreditek arányairól. Keresd fel a diplomádat adó intézmény nemzetközi irodáját, és kérdezd meg, ők hogyan kezelik az európai diákok kreditjeit.