Mit tart fontosnak egy szülõ?

Goldbach Zsuzsa: Minden különórán értékes tudást szerezhet meg, soha nem lehet tudni, mire használhatja az életben.

Így történt, hogy Goldbach Zsuzsi nyolcadikos korára már kipróbálta a balettet, a jazz-balettet, a klasszikus táncokat, a kung-fut, régóta tanul angolul, újabban franciául is, magántanárnál. Persze, mindezt nem egyszerre, hanem óvodás korától folyamatosan.
– Nekem mindezekre nem volt lehetőségem – mondja Goldbach Zsuzsa, a lány édesanyja. – A faluban, ahol felnőttem, csak zeneiskola volt, legfeljebb még a tánciskola. Másrészt, azért kellett Zsuzsit sokfelé vinni, hogy lekössük az idejét. Sem én, sem a férjem nem beszélünk angolul, fontosnak tartottuk, hogy Zsuzsi megtanuljon. Az óvodai angolért akkoriban tisztes pénzt kellett fizetni, de mondhatom, ablakon kidobott pénz volt. Később a velünk élő középiskolás húgomhoz járt magántanár, aki egy idő után Zsuzsival is foglalkozott. Nemrég Londonba mentünk hármasban, és Zsuzsi nyelvtudására támaszkodtunk. Hatalmas sikerélményt jelentett ez neki. Egy éve belekezdett a francia nyelv tanulásába, ami mindig is a szívünk csücske volt. Ha Zsuzsin múlna, semmibe se vágna bele. Minden újjal szemben fenntartásai vannak. Ha javasolunk valamit, mindig azt mondja, megpróbálja. Ha megszereti, jó, ha nem, nem erőltetjük. A franciát annyira megszerette, hogy még nyáron is vállalja. Egyébként csak hétköznap vannak különórái, negyed öt körül már itthon vagyunk. Fontos, hogy együtt vacsorázzunk, együtt legyen a család esténként. Zsuzsi péntek délután mindent megtanul, bepakol a táskájába, és hétfőn reggel felkapja. A hétvége az övé.