Flamand fõnökasszony

Loes Lang: Mindig lesz barátom, és ha majd egyszer megtalálom az igazit, gyerekeket fogok szülni neki, de nem megyek hozzá.

– Egyébként is, mióta legutóbb beszéltünk, új barátom van. Együtt lakom vele egy kisebb lakásban. A házamat eladtam, a mostani kégli csak száztizenöt négyzetméter, sokkal hangulatosabb.
Loes holland nő, pénzügyi kontroller egy nemzetközi cégnél. Igazi „nyugati szingli”, sikeres, életvidám, magabiztos. Mániákusan szereti a lovakat.
– Képzeld, Hekuras nemrég elindult élete első versenyén, ráadásul egész jó eredményt futott – újságolja. – Miatta vettem egy új, hatalmas autót, amely képes vontatni a lószállítót. Biztos nevetnél, ha látnád. Nem túl nőies kocsi.

– Miért nevetnék? Te sem vagy az a klasszikus nőtípus… – mondom kissé szkeptikusan a telefonba.
– Nem, de ennek megvan az oka. Hollandiában rengeteg házasság megy tönkre. Vannak, akiknek még negyedszerre sem sikerül. Én nem akarok válni. Egyébként is, még csak harmincegy vagyok, édesanyám negyvenkét évesen szült. Egyelőre élek, napi tíz órát dolgozom, és vigyázok Hekurasra. Tíz embernek vagyok közvetlen főnöke, további nyolc részleg tartozik közvetetten hozzám.

– Milyen nőként főnöknek lenni Hollandiában?
– Természetes dolog. Talán csak annyi, hogy körülbelül tíz százalékkal kevesebbet keresek, mint egy férfi, ha ugyanezt a feladatot látná el… Nálunk nem probléma, ha egy nő karriert csinál. A barátom például ingatlanügynök, tehát én vagyok a sikeresebb. Ez egyikünket sem zavarja, és a barátainkat sem. Miért, Magyarországon nem így van? – kérdezi érdeklődve.
– Különbözőek a tapasztalatok – mondom udvariasan.