Nyaklánc a rendőrségtől
A Katiéhoz hasonló esetekben Kanadában automatikusan meghozzák a bírósági ítélet megszületéséig érvényben maradó ötszáz méteres távolságtartási határozatot.
Később többször is bevitték az élettársamat (mint kiderült, más ügyek miatt is körözték már akkor), de mindig kiengedték óvadék fejében folytatja kálváriája elbeszélését Kati. Azt hittem, hogy legalább a próbaideje alatt békén hagy minket, ezért mertem kibérelni egy lakást, de mindenhova utánunk jött. Elvágta a telefonzsinórt, majd miután kicseréltettem a zárat, ránk törte az ajtót. Kirohantam a folyosóra kiabálni, mire a lakók panaszt tettek a gondnoknál az éjszakai hangoskodás miatt
Amikor harmadszor jött ki a börtönből, a munkahelyemen fenyegetett meg, és a kollégáim hívták ki a rendőröket.
Két hónapra védőőrizetbe kerültünk. Szinte már “kellemes időszak volt ez, nagyon vigyáztak ránk. A rendőrök állandóan ott álltak a ház előtt, mindenhova hoztak-vittek bennünket. Segítettek abban is, hogy azonnal megkapjam a minden szülői jogot nekem ítélő bírósági végzést. Kaptam egy nyakláncot: a medált megnyomva riaszthattam a rendőrséget. Miután pontosan megismertem a jogaimat, és megtudtam, mikor hova kell fordulnom, minden sokkal könnyebb lett. A bölcsiben, abban a pillanatban, amikor megmutattam a bírósági végzést, kirakták a falakra az élettársam fényképét, nehogy bárki a kisfiam közelébe engedje. A munkahelyemen belül névváltoztatással áthelyeztek máshová, a rendőrségtől pedig később is havonta hívtak, hogy mi van velem, hogy vagyok. Egy éve, hogy nem hallottam a gyerekem apja felől. Azt csak remélni tudom, hogy a kisfiam nem fog sok mindenre emlékezni ebből a borzalomból.
Kanadában mint történetünkből kitűnik és az USA egyes államaiban a nővédelmi rendszer olajozottan működik, miként Ausztriában is. Ez utóbbi szisztémát szeretnénk mi is átvenni. Sajnos, félő, hogy csak egy-két látványos elemét. A távoltartást igen, a bírósági eljárásban a soronkívüliséget már nem, miként az akár a személyazonosság megváltoztatását jelentő tanúvédelmet sem.
 |
Lévai Katalin |
Lévai Katalin, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal minisztere szerint a két legfontosabb megoldandó probléma: mi legyen a bántalmazóval, és mi legyen az áldozattal a későbbiekben.
Ami a bántalmazókat illeti, nyilván nem cél, hogy a távoltartó határozattal gyarapítsuk a hajléktalan férfiak számát. A skandináv országokban például üzemelnek olyan átmeneti otthonok, ahol a férfiak segítséget kapnak abban, hogy megszabaduljanak a saját agressziójuktól.
Kérdés, hogy a bántalmazók elhelyezését, rehabilitációját támogassa-e az állam. Az erre vonatkozó európai egyezmények illetve azon nemzetközi szervezetek, amelyeknek tagjai vagyunk álláspontja egyértelmű: állami pénzeket nem lehet bántalmazók istápolására fordítani. Egyelőre nem ismert az erre vonatkozó végleges kormányzati álláspont.
Egyedül nem megy
Az áldozat mögött viszont mindenképpen ott kell állnia a támogató hálózatnak egészségügyi, szociális és jogi szakemberekkel. Ennek egyik fontos eleme olyan krízisközpontok, védett nőházak létrehozása, amelyekben akár azonnali menedéket, jogi segítséget kaphat az akut életveszélyben levő nő (gyerekestül, ha kell). Februárban a fővárosban létrehozták az első krízisközpontot (ingyenesen, akár mobilról is hívható telefonszáma: 06-80-204-387), egyelőre ideiglenes jelleggel. Ezenkívül immár három “esély háza működik az országban (Debrecenben, Nyíregyházán és Miskolcon).
Hathatós segítség nélkül a bántalmazott nők általában nem képesek tartósan egyedül megállni a lábukon vagy az egzisztenciális kényszer, vagy a többnyire az áldozatot hibáztató társadalmi közeg nyomása alatt nem egyszer visszacsúsznak a megnyomorító kapcsolatba mondja Lénárd Borbála. Az érintettek többnyire nem is tudják, mennyire komoly anyagi (rendkívüli segély), mentális és jogi segítségre tarthatnak igényt a lakóhely szerinti önkormányzattól. Sőt, ha menniük kell az otthonukból, az önkormányzatnak kell a családok átmeneti otthonában elhelyezést biztosítani számukra. Amennyiben ilyent nem tart fenn az önkormányzat, a fejkvótát az erre létrehozott intézménynek kell továbbítania.
Miért tűrik?
A NANE munkatársai szerint az alábbi körülmények tartják vissza a nőket attól, hogy elhagyják erőszakos társukat:
Gyerekek: “A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.
Házastársi eskü: “Azt mondtam, addig maradok a felesége, míg a halál el nem választ. A rossz tulajdonságait is el kell fogadnom.
Szerelem: “Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szeretetem megváltoztatja.
A valóság letagadása: “Nem is igazán erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Van, akivel sokkal rosszabb dolgok történnek.
Szégyenérzet: “Jobb, ha nem tud erről senki.
Bűntudat: “Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem.
Az önbecsülés hiánya: “Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, és ráadásul rossz anya és feleség.
Félelem: “Megfenyegetett: ha elhagyom, utánam jön, megöl engem, és a gyerekeket is.
Beletörődés: “Úgysem tudok változtatni a helyzetemen, ő erősebb nálam. Senki sem tud segíteni rajtam.
Felelősségérzet és/vagy társadalmi nyomás: “A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga.
Biztonságra törekvés és/vagy gazdasági függőség: “Nem lennék képes egyedül eltartani magamat és a gyermekeimet. Egyébként is, hová mehetnék?
Érzelmi zsarolás: “Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.
