– Ahhoz mit szólt, hogy a bájos, ifjú lány ünnepelt énekesnő a pesti éjszakában?
– Először azt hitte, ezzel keresem a kenyeremet, és még sajnált is. Miután hallott énekelni, már ő biztatott arra, hogy váljak ki az együttesből, és indítsam el a szólókarrieremet. A legkritikusabb pillanatokban is támogatott, hogy ne adjam fel.
– Akkor is ilyen megértő, amikor hódolók vesznek körül?
– Miből gondolod, hogy csak az otthonülő feleségekben lehet vakon megbízni? Ez a pálya a hódításról és a szerelemről szól, vagyis ezt kell sugározni magunkból. Ami nem jelenti azt, hogy az álom “átmegy” a valóságba.
– Mikor voltál először szerelmes?
– Folyamatosan mindig. És mindig valaki másba. Már az általános iskolában is volt kiszemelt szerelmem, szinte szünet nélkül estem egyik szerelemből a másikba.
– Lehet, hogy a szerelemnek vagy a szerelmese?
– Azt hiszem. Ha éppen nincs kéznél senki, akibe szerelmes lehetnék, keresek valakit. Egy ábrándképet, akinek sejtelme nincs arról, hogy róla álmodozom.
– Ifjabb koromban magam is ezt tettem, ha a nekem tetsző fiú levegőnek nézett. Elképzeltem kettőnkről egy románcot. Sétákat holdfényben, kapualjakban lopott csókokat, meg ilyesmiket. Álmaim egyik lovagja egyszer csak mégis észrevett valamelyik diákbálon, és odajött felkérni. Ekkor olyan remegés állt a lábamba, hogy szinte féltem, ott esem össze, ha felállok az asztal mellől.
– Ilyen élményem nekem is volt. Gimnazista koromban megismerkedtem egy fiúval, lazán flörtöltünk, és halálosan beleszerettem. Alig vártam, hogy felhívjon telefonon. Közben “beindult nálam a vezérhangya”, már terveztem az esküvőnket is. Pár nap múlva randevút kért, nagyon boldog voltam. Lázasan készültem a találkozóra, és olyan izgalom fogott el, amikor megláttam, hogy teljesen leblokkoltam. Egy hang nem jött ki a torkomon.
– Talán jobb is, ha az álomképek nem öltnek testet. Később úgyis eltűnnek, az ifjúsággal együtt.
– Fura, de mostanában ugyanezt érzem, ha egy sikeres koncert után elindulok hazafelé. Mint aki őrülten szerelmes, és repítik az érzelmei. Bennem szerelmet ébreszt a színpad, az éneklés, a nézőtéren tomboló közönség. Nem testi beteljesülést várok a szerelemtől, az érzést szeretem átélni belül. Hogyan is énekelhetnék szenvedélyről, szerelemről úgy, hogy közben nem érzek semmit?
– Milyen jegyű vagy?
– Föld és Tűz.
– Veszedelmes párosítás. Megállíthatatlan a kettő együtt.
– Tényleg? Jaj, de jó.
– Van olyan kívánságod, amelyik még nem teljesült?
– Nem szoktam teljesíthetetlen vágyakat dédelgetni. Valójában mindig is hittem abban, hogy a magam elé kitűzött célt elérem. Nem azonnal, hanem sokévi kitartó munkával. Talán a szakma becsül is ezért. Senkinek sem bántja a szemét a sikerem, mivel ők is úgy látják, van mögötte teljesítmény.
– Tizennégy évesen fogtad magad, és elindultál Pápáról. Milyen útravalót hoztál magaddal?
– Anyukám mindig azt mondta, hogy mosolyogjak az emberekre. Attól jó napjuk lesz, és egy mosollyal sokkal könnyebb elérni valamit, mint erőszakkal. Ez nagyon megragadt bennem. A gyerekkoromból hoztam azt is, hogy mindig felnéztem a nálam nagyobbakra. A szentesi művészeti középiskolában például csodáltam a negyedikeseket. Az én szememben ők voltak a legszebbek és a legtehetségesebbek a világon. A szakmában is tiszteltem azokat, akik már elértek valamit. Soha nem a helyükre pályáztam, de mindig láttam magamat közöttük. Láttam magam a hazai könnyűzenei életben, és tudtam, hogy ott nekem is van helyem.
– Mit csomagoltál a bőröndbe, amikor eljöttél Pápáról?
 |
– Egy nagy, kék vízilovat. Azóta is velem van. Fontos ruhadarabokat, mivel leendő művészeti középiskolásként nagyon érdekelt a divat. Mindent becsomagoltam – nyakbavaló bőrkütyüket, fülbevalókat –, amiről lehet látni, hogy művészjelölt vagyok.
– Említetted, hogy hamarosan Rómába készülsz, ahol még soha nem jártál. Mit viszel magaddal?– A vízilovamat nem, túl nagy helyet foglalna. Lemez mindig van nálam. Névjegyem nincs, lemezt viszek helyette. Fényképezőgépet mindenképpen. Napszemüveget és sok pénzt. Imádom az olasz ételeket, az olasz divatot. Inkább kevesebbet viszek, hogy több helye legyen az új szerzeményeknek.
