Sajnos, nem jött a válasz.
Na, akkor mi megmondjuk kaptam elô a hátam mögé rejtett kezem, s vele az órámat.
És már ismertük is egymást.
Máskor meg, ha a (vagányabb) lányok akartak ismerkedni, ôk kérdezték meg, hány óra. Ilyen egyszerű volt. Semmi chatelés, e-mail, freemail. És semmi nem fagyott le. Legföljebb a mosoly az arcomról, ha kosarat kaptam. Így ment ez. Akkor. Nem is oly régen.
Apropó, hölgyeim! Meg tudnák mondani, hány óra?