 |
| dr. Bánáti János |
A jog dilemmája
Mi is történt Szabóékkal? gondolom végig magamban, míg az elnök irodája felé igyekszem. Minden szabályt betartottak, megbizonyosodtak arról, hogy tényleg az eladó a tulajdonos (a tulajdoni lapon széljegy sem volt!), a szerződést ügyvéd készítette, pontosan fizettek, a Földhivatal bejegyezte őket tulajdonosként. Csakhogy később kiderült, a lakás előéletében van egy “folt. Az eladó nem tekinthető tulajdonosnak, mivel ő egy olyan kínai férfitól vásárolta a lakást, aki hamisított közjegyzői meghatalmazással adta el neki nem a saját, hanem egy honfitársa ingatlanát. És azt nem vette észre sem az ügyvéd, sem a Földhivatal egy gimnazista észrevenné! -, hogy a meghatalmazás olyan “pontos információkat tartalmaz, mint például a meghatalmazott lakhelye: Peking (ahol több mint tízmillióan élnek). Az eredeti kínai tulajdonos most visszaköveteli az ingatlanát. Per követ pert… Miféle megoldást javasolnátok? nézek a nagy elődök képeire, de nincs időm velük “beszélgetni, mert megérkezik dr. Bánáti János.
Az ügy a jog egyik alapvető dilemmájáról szól: kit védjünk ilyen esetben? Azt, akit először csaptak be, azaz az eredeti tulajdonost? Vagy azt, akit szintén becsaptak, de a sor végén áll? Nos, több száz éves hagyomány alapján az első tulajdonost védi a jog azon megfontolás alapján, hogy a sor végén álló jóhiszemű vevő majd szembefordul azzal, akitől ő vásárolta az ingatlant mondja a Kamara elnöke. Gondoljon a gépkocsi-lopásokra! Ellopják az autómat, továbbadják valakinek, majd meglátom a kocsimat az utcán. Ne kapjam vissza? Dehogynem! És az, aki jóhiszeműen megvette, majd pert indít a tolvaj-eladók ellen…
