Magas fordulatszám kontra nyugodt erõ

Szabó Zsuzsa és Ignácz Géza: Annak ellenére, hogy száz apróságban különbözünk, már az első randevúnkon úgy beszélgettünk, mintha száz éve ismernénk egymást.

Zsuzsa hajszobrász, a munkájában koncentrált, művészi, alkotó ember – ha viszont leteszi az ollót, egy lázadó, repkedő vadóccá válik, aki nem fér a bőrében. Gézáról első látásra sokan azt hiszik, micsoda kemény pasi, bokszoló volt, mellette szava sem lehet egy nőnek. Ellenben, ha jobban megismerik, rájönnek, hogy egy finom lelkű, nyugodt ember, aki két lábbal a földön áll. Kikapcsolódásképp legszívesebben dzsesszt, komolyzenét hallgat, vagy meditál. Már amíg Zsuzsi be nem „robban” a lakásba.

– Én hihetetlen magas fordulatszámon élek – hadarja Zsuzsa. – Mindent azonnal akarok, ha valamit el kell intéznünk, folyamatosan noszogatom a férjemet, hogy gyerünk, menjünk, csináljuk! Egyszerre ezer dologra figyelek: a fiunkra, a családunkra, a munkámra, az otthonunkra.

– Zsuzsa számára nem létezik arany középút – folytatja nyugodtan Géza. –, míg én állandóan azt próbálom megtalálni. Én a nyugalmat, a békét, az állandóságot keresem, ő a változatosságot, az újdonságokat. Az a típus, aki sprinttel kezdi a maratont, aztán alig bírja ki a végéig. Én ésszerűen beosztom az erőmet…

– Ha ennyire különbözőek vagytok, hogyhogy összejöttetek?

– Szerintem az a kapcsolat, amelyikben nincs ellentét, nem is igazi – mondja Géza.

– Persze, ezek nem olyan súlyos ellentétek, amelyeket ne tudna áthidalni a szerelmünk – veti közbe Zsuzsa. – Ő szereti, hogy magabiztos vagyok, mindig tudom, mit akarok. Számomra pedig a biztonságot, az erőt, a megnyugvást jelenti a férjem. Tökéletesen kiegészítjük egymást.