Aktuális

“Elvesztettem a szerelmet…”

Egy fiatalasszony levelében azt írja: "... férjem szerint beszûkültem a gyes alatt, nem lehet velem beszélgetni, az egész életünk egy nagy punnyadás. Úgy érzem mindennek vége. Mit tegyek?"






A férjem végigunatkozta a hétvégét, én végigsírtam… Kedves Ildikó, még csak harmincegy éves vagyok, mégis úgy élek, mintha hetvenegy lennék, ráadásul hatévi házasság után vettem észre, hogy a férjem halálosan unatkozik mellettem! Most, a május elsejei hétvégén eltört bennem valami… Reggel takarítottam, utána főztem – nyolctól délig! –, közben ő tízig aludt, aztán újságot olvasott. Az ebédet csak ímmel-ámmal ette meg, majd rögtön lefeküdt. “Sziesztázott”.

Én mosogattam háromig, majd megpróbáltam felébreszteni őt, mert nem tudtam beindítani a fűnyírót. Ezért tört ki a botrány. Azt kiabálta, hogy megőrül a főzés- és takarításmániámtól! A férjem régen szerelemmel szeretett. Most pedig…!? Estefelé átjött az anyósom – Mátyásföldön lakik, a szomszédban –, és látva a kibőgött szememet, azt mondta, nála alhat a négyéves kislányunk. Bár ne mondta volna!

Mert mi végigveszekedtük az estét: a férjem szerint beszűkültem a gyes alatt, nem lehet velem beszélgetni, az egész életünk egy nagy punnyadás… Ő szent, mert egész nap gürcöl a rohadt pénzért, és azt szeretné, ha visszamennék dolgozni. Úgy érzem, mindennek vége. Ildikó, ha libának tart, dobja el a levelem, de ha van ötlete, hogyan szerezzem vissza az elvesztett szerelmet, akkor válaszoljon!



Jeligém: “Válás előtt”

Kedves Fiatalasszony, azt hiszem, rossz a jelige. Egy ismert válóperes ügyvéd azt mondta egy interjú során, hogy válni csak akkor szabad, ha egy lakatlan szigeten is boldogabbak lennénk, mint a társunkkal! Ön viszont azt kérdezi, hogyan szerezze vissza a szerelmet…

Szerintem nincs veszve semmi, csak ez egy nehéz időszak! Persze, nincs azonnal ható gyógyszer – a lelki bajok nem gyógyíthatók pirulával –, de azért van néhány ötletem. Például az, hogy ki kell nyitni az ajtót! Mire gondolok? Arra, hogy május elsején – az önök számára szörnyű napon – lett Magyarország az Unió tagja (a gyerekeink történelemkönyvében benne lesz!). Hatalmas buli volt az országban, a Hősök terén felállították az Időkereket, tánc, műsor reggelig… Miért nem mozdultak ki azon az estén, miért nem mentek csavarogni, táncolni, bámészkodni? Vagy csak sétálni, beszélgetni a tavaszi éjszakában…


Nem tudom, van-e társaságuk, szerveznek-e programokat – sok olyan program van ám, amelyhez nem kell az a “rohadt pénz”! –, fogalmam sincs arról, hogy igazságtalan-e a párja, amikor azt állítja, ön beszűkült… De abban biztos vagyok, hogy magunk(!) alakítjuk az életünket, és “külső” élmények, impulzusok is kellenek ahhoz, hogy egy kapcsolat ne szürküljön el. Ismerek olyan párt, akik órákat képesek vitatkozni a politikáról “csak úgy”, kettesben, ismerek olyanokat, akik minden hétvégén gyerekestül túráznak, a szomszéd-barátaink péntekenként hatalmas kártya- és dumapartit rendeznek két másik párral…

Szóval a jó ebéd szükséges – de édeskevés! – a jó házassághoz. Egye fene a mosatlant, ha ebéd után egy kicsit odabújunk a párunkhoz (a gyerek ilyenkor alszik…)! Persze, nem tagadom, hogy a szerelem is változik. Az évek során szelídebb – jó esetben: tartalmasabb, melegebb – lesz. És tényleg jót tenne önnek, ha dolgozna! Más teendők is lefoglalnák, a férje pedig kénytelen lenne segíteni, ha azt akarná, hogy tiszta legyen a lakás, és sokfelvonásos az ebéd…

Kérem, beszéljen minderről a párjával – akár “szökjenek meg” egy vasárnap, valahová messzire… –, mert azzal nem tudjuk rendbe szedni a házasságunkat, hogy sajnáljuk magunkat, és telesírjuk a párnánkat!

(Várom válaszát!)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top