Tildával az edzõteremben – II. rész

– Hú – zavartan ennyit mond, majd fellép a futópadra.

– Mégis.

– Na jó. A lehető legritkább esetben hívom a keresztnevén. Becézgetjük egymást, de inkább titokban tartanám, hogyan.

– Összefonódott a baráti körötök?

– Nem. Szerintem az a jó, ha az ember megtartja a saját barátait, így megőrzi a természetes egyensúlyt, és nem “tapad rᔠa másikra. Egyébként az utóbbi időben a munkánk miatt alig tudtunk találkozni, megesett, hogy két hétig csak telefonon beszéltünk. Nagyon izgalmas készülődni a randira egy olyan fiúval, akivel nem vagy együtt mindennap, akivel minden találkozás olyan, mintha ez lenne az első randevú! Hogy mi lesz velünk később? Nem tudom. A szerelem kiszámíthatatlan. Élvezzük, ami most van, és nem tervezünk előre.

– Az a szóbeszéd is járja, hogy a kapcsolatotok PR-szerelem, amelyet a két sorozat még hatásosabb népszerűsítése érdekében találtak ki.

– Azért nem foglalkozom efféle alaptalan híresztelésekkel, mert az embernek saját magának kell éreznie, hogy rendben van-e az élete vagy sem. Az enyém rendben van! A barátom huszonhárom éves, én húsz leszek, és egyikünknek sem érné meg, hogy elvesztegessük a fiatal éveinket egy látszatkapcsolat miatt.

– Lehet, hogy én is meglepem magam valamivel – súgja cinkosan. – A ruhapróbát nem szeretem, de a vásárlást nagyon! Ha rosszkedvem van, veszek valami apróságot: topot, pólót vagy nadrágot, amelyre ugyan épp semmi szükségem, de jókedvre hangol – legalább addig, amíg kiválasztom, kifizetem, és elteszem a táskámba. Most éppen jó passzban vagyok, semmi sem hiányzik a jókedvemhez. De ha üzletek közelébe megyünk, talán mégis választok valami citromsárga holmit. Ez a szín már a nyarat idézi számomra.

Behuppan a jacuzziba, és közli, hogy innen ma már ki sem jön. Arcáról le sem lehetne törölni a mosolyt, ahogy masszíroztatja magát a légbuborékokkal, és játékosan fröcsköli a vizet. Megkérdi, bevizezze-e a haját egy kicsit, és amikor igen a válasz, boldogan alábukik.

– Imádom a vizet! – mondja, amikor újra előbukkan. – Szüleimmel a horvát vagy a görög tengerparton szoktunk nyaralni. Keresünk egy kis halászfalut, egy elhagyatott öblöt, és két hétig ott úszkálunk, búvárkodunk… Bár lehet, hogy mindez múlt idő, hiszen tavalyra beszéltük meg az utolsó közös családi nyaralást, idén külön megyünk. Felnőttként az ember már külön nyaral! – mondja kissé bizonytalanul. – De azért lehet, hogy mégis közös nyaralás lesz, egy utolsó…

– A barátod is szereti a vizet?

– Nagyon! Gyakran horgászik, már én is elkísértem, és tanítgatott, hogyan kell felszerelni a pecabotot.

– Fogtál halat?

– Ő igen, én csak megsimogattam, aztán visszadobtam. Megsajnáltam.

– Kívántál valamit, mielőtt visszadobtad?

– Nem. Nem jó, ha úgy teljesül valami, hogy az ember kívánja, és nem dolgozik meg érte. Kívánsz valami nagyot, amit ha magad érnél el, hihetetlenül boldog lennél, ám ha eléd teszik, nem tudod értékelni. Szeretnék mindenért megküzdeni. Azt gondolom, jól van így a világ, ahogy van. Aranyhalak nélkül.

Szabó Erika

Születési év: 1984

Csillagjegye: Nyilas

Kedvenc étele: paprikás csirke nokedlivel, somlói galuska.

Kedvenc könyve: Bulgakovtól a Mester és Margarita.

Kedvenc filmje: Holt költők társasága.

Kedvenc színészei: John Malkovich, Jeremy Irons.

Másfél éve játszik a Barátok közt sorozatban, Tilda szerepében, tavaly érettségizett, s jelenleg első éves főiskolás. Tizenhat éves öccse Budapesten tanul. Szülei Dabason laknak.