Mi az életem célja?

A kihívásokat kell keresni, hogy legyőzzük önmagunkat, mert ez a legnehezebb. A jó, kellemes élmények csak ellágyítják, lustává teszik az embert… Most, hogy leírom ezeket, annyira nevetségesnek érzem magam. Hagyjuk. Mit akarok egyáltalán? Azt, hogy megcáfolj, vagy azt, hogy valaki azt mondja, ez nem is hülyeség? Inkább azt, hogy valaki megértsen! Próbálok őszintén mindig azt tenni, amit gondolok, de valahogy sosem úgy alakul, ahogy szeretném. Tenni szeretnék valamit, de nem tudok még. Szeretni szeretnék, de nem hagyják. Nem látok olyan hosszú távú célt magam előtt, amiről ne tudnám bebizonyítani, hogy fölösleges. Csak a fejlődés marad. Magamnak.

Te hogy tudod mindezt lekezelni magadban? Hogy tudsz optimista maradni? Mindegy. Megoldom majd ezt is valahogy. Elvégre csak így fejlődhetek:) Tisztelettel: Attila





Kedves Attila!

Gondolataid nagyon mélyek, és ahogy leírtad őket, a lelkiállapotodat is megéreztem. Sok mindenben ugyanazt vallom, amit te. Én is a fejlődésben hiszek, úgy az egyén fejlődésében, mint az emberiségében (persze, ezek elválaszthatatlanok egymástól). Tudom, sokan erre azt mondják, hogy ostobaság, nézzem meg, hol tart most az emberiség, semmivel nem fejlettebb spirituálisan mint 200 vagy akár 2000 évvel ezelőtt, de én belül, nagyon belül, mélyen, mégis úgy érzem, hogy igenis fejlődünk. Hiszek a spirálelméletben, miszerint egyre magasabb szinteken ismétlődnek a dolgok, és persze ezt a spirált nem két dimenzióban képzelem el, hanem háromban, ez egy térbeli és táguló spirál. És ebben a folyamatos spirális felfele haladásban is állandó hullámzás van, a hullámvölgy – és hegy sinus görbéje váltakozik, mint maga a lét. Az apály és dagály, a kilégzés és belégzés, a lent és fönt, stb… Az én folyamatos optimizmusomnak ez az egyik hitrendszeri alapja.

A másik: a választás szabadsága. Sokszor mondtam már, most újra: hiszek a “kérjetek és megadatik” erejében. Hatalmas felelősség, amikor az ember rájön: teljesülnek a vágyaim! És sokszor akkor döbbenünk rá, mit is kértünk valójában, és ennek milyen velejárói vannak… Megérezzük a kimondott szavak súlyát, teremtő erejét. Számomra a legfontosabb, amit a szabad akaratommal tehetek, amit választhatok, az maga a törekvés. Az, hogy mire törekszem (bár persze ennek is van egy determinációs aspektusa, hogy mire vagyok képes törekedni), és mennyi energiát fektetek bele a törekvésembe. Én profi önkereső vagyok, évek óta sok-sok módszerrel – amik közül a legdominánsabb a tapasztalati – dolgozom azon, hogy kiderítsem, ki vagyok, és mi a feladatom. Rengeteg ima, kineziológiai oldás, meditáció, végletes kaland, önvizsgálat, stb. van mögöttem.

Azt írod: “Mivel pozitívan fejlődni, változni többnyire erős élmények hatására lehet, ezért az életben mindig azokat a helyzeteket kell keresni, amitől félünk, amit nem merünk, ami nem megy. A kihívásokat kell keresni, hogy legyőzzük önmagunkat, mert ez a legnehezebb. A jó kellemes élmények csak ellágyítják, lustává teszik az embert… “

Igen, egyetértek veled! A férjem azt mondja rám: “kalandfüggő” vagyok. A szokatlan helyzeteket is azért keresem, hogy tükröt kapjak magamból, vajon mi jön ki belőlem adott helyzetben? Hol vannak a határaim? (Persze, alapvetően a határtalanság és szabadság vonz, de tudom: vannak határok, amiket tiszteletben kell tartani).

“Próbálok őszintén mindig azt tenni, amit gondolok, de valahogy sosem úgy alakul, ahogy szeretném.“

Hát akkor ne legyenek elvárásaid! Te csak légy őszinte, add magad, és ne képzeld el, hogy ezért mit vársz cserébe! Akkor csalódni sem fogsz! Az igazi adás önzetlen, nem kér cserébe semmit! A lét törvénye szerint úgyis visszakapjuk valahogyan, valahonnan azt, amit adunk! Így van ez a szeretettel is. “Szeretni szeretnék, de nem hagyják.” Nem baj, te csak szeress, elvárás és feltétel nélkül, hagyd, hogy áramoljon benned az elfogadó, megértő, meleg szeretet, és egyszer csak elkezd visszaáramlani feléd, amit elindítottál! Mert “adva kapsz”! Hogy nem tudod még, mi a hosszú távú célod? Az sem baj! Ha keresel, ha kérdezel, meg fog jönni a válsz, mert benned van! (A “kérdezz, és a válasz megadatik” is működik.) Nagyon izgalmas időket élünk, eljött a tudatos önkeresés időszaka. Ez mindenki számára belső út, de tükörként segíthetjük egymást.

Én úgy gondolom, (ezt hiszem), hogy ez egy Tanuló-bolygó, ahova azért jöttünk, hogy fejlődjünk, és ezzel a fejlődéssel az Univerzális Logosz fejlődését is segítsük, inkarnációról inkarnációra, az egész állandóan változó részeként, folyamatos kölcsönhatásban. Persze, ezek nagy szavak, a kérdés, hogy mit tehetsz te? Előszöris: döntsd el, hogy mit szeretnél tenni? Mit keresel? És innentől kezdve a legtöbb, amit tehetsz, az maga a törekvés, a pillanatnyi képességek szerint. Te csak légy magad, add magad, ez a legtöbb, amit adhat bárki is. Kívánok bátorságot, éberséget, sok-sok erőt! Soma Mamagésa

Somának, kérjük a soma@nlcafe.hu címre írjatok.