Gyereket is kaptam a párommal

De mit tegyünk, ha egyszerre kell meghódítanunk a felnőttet és annak gyermekét? Föl kell-e készülnünk a mostohaszülő szerepére? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
– Kedvesem kisfiával nem indult túl biztatóan a viszonyunk – meséli Anikó. A fiatal lány frissdiplomásként kezdett dolgozni egy multicégnél. Itt ismerkedett meg Csabával, aki akkor már válófélben volt. – Tudtam, hogy Csaba még nem teljesen szabad, és van egy óvodás kisfia, mégis belementem a kapcsolatba. Csupán munkahelyi románcnak indult, de gyorsan kiderült, hogy jóval fontosabbak vagyunk egymásnak. Egy percig sem volt kérdés, hogy a kedvesem hozzám költözik, amint kimondják a válást, csak Kiscsaba miatt adódott egy-két álmatlan éjszakám. Nem volt tapasztalatom a gyerekekkel, és még fiatalnak éreztem magam az anyaszerepre, akkor is, ha csak vasárnapi szülő lettem. Eleinte ez a görcs mindhármunknak megnehezítette Kiscsaba apás hétvégéit. Próbáltam játszani, ismerkedni vele, de ő tudomást sem vett rólam, a közös kirándulásokon mintha levegőnek nézett volna. Aztán egyszer csak elkezdett mesélni rólam az anyukájának, majd legközelebb már velem is szóba állt. A kezdeti nehézségek óta eltelt néhány évben egészen jó lett a viszonyunk, az utcán gyakran sétálunk kézen fogva, s ma már, ha a házi feladatával megakad a nálunk töltött hétvégéken, hozzám fordul, nem Csabához.

Összetört illúziók

– A gyerekek számára nem az új családtag felbukkanása az első trauma, amellyel számolnunk kell – figyelmeztet Szajcz Ágnes pszichológus. – A válás – akkor is, ha csendben zajlik, és barátok maradnak a szülők – megviseli a gyerekeket. Az ő szemszögükből az anyából, apából, a testvéreikből és belőlük álló család egysége bomlik fel. A gyerekekben, még akkor is, ha az minden realitásnak ellentmond, ott a remény, hogy a régi egység egyszer majd újra helyreáll. Ha valamelyik szülő bemutatja az új párját, azzal ez az illúzió foszlik köddé. A gyerekek ezért fogadják ellenszenvvel az új családtagot. Hogy mit tehetnek a felnőttek ilyen esetben? A kulcsszó az empátia. Gondoljuk végig a helyzetet az ő fejével is! Fontos, hogy a gyerekeknek adjunk időt arra, hogy megismerjék a nevelőszülőjüket! Ne erőltessük az elfogadást, mivel azt siettetni úgysem lehet!

Sok múlik azon, mikor és hogyan mutatja be egymásnak a gyereket és az új párját a szülő. Ne hagyjuk ezt az utolsó pillanatra, mert csak fölösleges konfliktusokat okozunk. Ám az sem jó, ha mindenkit, akivel csak járunk, bemutatunk a gyermekünknek. Ha már biztosak vagyunk benne, hogy megtaláltuk életünk új társát, akkor van itt az ideje, hogy megismertessük őket egymással, még akkor is, ha az összeköltözést egyelőre csak fontolgatjuk. A bemutatkozáshoz válasszunk olyan helyszínt, ahol mindenki jól érzi magát, és ahol nem túl direkt az ismerkedési szituáció. Ideális lehet például a hétvégi kirándulás, mert itt anélkül ismerheti meg egymást a gyerek és az új családtag, hogy közvetlenül kellene beszélgetniük. Jó, ha felkészülünk arra, hogy a gyerek reakciói elsőre nem lesznek pozitívak, eleinte csak feltérképezi az új ismerőst. A kirándulás azért is ideális, mert túra közben rengeteg téma adódik. Így elkerülhetőek az iskolára, tanulásra, barátokra vonatkozó sablonkérdések. Hagyjuk, hogy a gyerek határozza meg az ismerkedés tempóját és mélységét! A vér szerinti szülő figyeljen arra, hogy a kicsi értelmi szintjének megfelelően és őszintén beszéljen az új társáról, nem kell fölösleges intimitásokkal terhelni a gyereket. Ha eleinte nem akaródzik szóba állnia, megismerkednie a szülő új partnerével, ne erőltessék a dolgot, legközelebb minden bizonnyal erre is sor kerül. Fontos, hogy a szülő és az új társa is nyitott legyen, figyelje a gyerek jelzéseit, mert a kicsik és kamaszodók egyaránt jelzik, ha már képesek közelebb engedni a harmadik felet. Ilyen lehet, ha játszani próbálnak a szülő új párjával, vagy őt kérik meg az esti mese olvasására, esetleg vele szeretnének moziba, kiállításra menni.

Gyereket is kaptam a párommal – II. rész >>