Kipróbáltuk a kétszintû érettségit

Most az „élesben” vizsgázók után megrendezték a kétszintű érettségi technikai főpróbáját: a középiskolák harmadik évfolyama egy-egy tárgyból megmérhette magát. Az értékelés korszaka következik. Ma a diákok 70-75 százaléka – hatvan éve még csak a 20-30 százaléka – középiskolában tanul tovább, és érettségi vizsgát tesz.

– A középiskola mindeddig arra vállalkozott, hogy szilárd általános műveltséget adjon – mondja Lukács Judit, az Oktatáskutató Intézet főmunkatársa. – Ez egyfelől nem sikerült neki – a többség esetében legalábbis –, a hihetetlen információáradat korában egyre kevésbé is sikerülhet. Ráadásul a gyerekeink egy része – ki előbb, ki utóbb – valahol leszakadt, az áhított „ünnepi tudásnak” érettségi tájára a közelébe sem jutott, a művelődést egy életre megutálva került ki az iskolapadból. Kisebb hányaduk viszont játszva lép tovább fölfelé. Nyilvánvaló, hogy a poroszos magyar iskolarendszer jó a tehetséges, strapabíró gyerekeknek, de nem alkalmas tömegoktatásra. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az oktatás tömegesedését, és azt, hogy a munkaadók ma nem kész tudást, hanem fejlődőképességet és munkabírást várnak el a munkavállalóktól.

Krúdy, Stendhal kimarad?

Az érettségi reform kapcsán sokan színvonalcsökkenéstől féltik a középiskolát, mások inkább a gyerekek miatt aggódnak, attól tartva, hogy az új típusú követelményekre nem készíti fel őket az intézmény.
Berg Tamásné, a Lónyay utcai Református Gimnázium magyartanára szerint lehet, hogy első pillantásra nehéznek látszik a mostani érettségi. De ha mögénézünk, az érettségi követelmények sajnálatos felhígulását láthatjuk.
– Súlyos hibának látom, hogy hiányzik a magyar helyesírás alapelveinek számonkérése, amelynek gyakorlásától egyébként nem lehet eltekinteni a négy év során. Még az is bekövetkezhet, hogy valaki pocsék helyesírással, jelessel teheti le az emelt szintű érettségit. A másik súlyos hiba, hogy mind közép-, mind emelt szinten huszonegyről hatra csökkentették azon magyar írók számát, akiknek pályaképszintű ismerete számonkérhető. Hiányzik továbbá a középszint témái közül a középkor, a reneszánsz, a barokk és a felvilágosodás irodalma, valamint a tizenkilencedik századi realista regény – például Balzac, Stendhal, Dosztojevszkij, Dickens. A legfájdalmasabb veszteség a magyar írók listája, amelyből csupán négynek a behatóbb ismerete várható el: többek között Zrínyi Miklós, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc, Örkény István alkotja a névsort. Nem értem, hogy ha egy nemzetnek minden újabb generációja rosszabbul, és egyre kevesebbet olvas, és emiatt egyre rosszabbul is ír, akkor miért az a megoldás, hogy kihúzzuk a regényirodalmat és a helyesírást az érettségi vizsga anyagából, és miért nem az, hogy megtanítjuk ezeket a nemzedékeket írni és olvasni.
Horváth Péter, a győri Révai Gimnázium igazgatója úgy látja, matematikából jóval könnyebbre sikerült az emelt szintű próbaérettségi feladatsora, mint a korábbi évek központi matekérettségije, amely szintén egyben felvételi vizsgának is számított.

– A tapasztalatok alapján jövőre feltétlenül javasolni fogom jól felkészült diákjainknak, hogy próbálkozzanak meg az emelt szinttel. Nem gondolom, hogy ha az érettségi esetleg könnyebbé válik, az a mi iskolánkban csökkentené az oktatás színvonalát. Eddig sem csupán a kötelező tananyagot tanítottuk, ezután is igyekszünk többet nyújtani, függetlenül attól, hogy ebből mennyit kérnek majd az érettségin. Az igényesebb diákjaink eddig is sokat tanultak pusztán a saját önérzetük és tudásvágyuk által vezérelve. Ez nyilván ezután is így lesz.