Napló az interneten

Mert azért úgy zenélni, hogy az embernek lúdbőrözzön a karja, na, az igazi teljesítmény. Bár, már nagyon unom, hogy folyton koncertekre járok. Lehet, hogy tudat alatt nem is zenészfiúra vágyom, hanem mondjuk egy könyvelőre.

Szerda
Gyerekkori barátom, Gyuri volt a vonalban, aki egyébként ügyvédként praktizál. Feldúltnak tűnt a hangja.
– Zita, a barátnőm tegnap azt kérte, menjek este érte egy barátnőjéhez. Gyanútlanul beállítottam. És tudod, mi zajlott a barátnőnél? – kérdezte felháborodva.
– Verekedés? Tömegszex? Pedofília? Az ügyvédek becsmérlése? – találgattam. Kiderült, hogy amikor Gyuri odaért, Zita és barátnői épp pálcát törtek azon pasik fölött, akik ahelyett, hogy vállalnák a felelősséget egy kapcsolatért, csak randizgatnak, aztán randi után szépen hazamennek az anyukájuk szoknyája mellé, a szülői házba. Gyuri éppen a szóban forgó férfiak mintapéldánya. Közölte a vérmes csajokkal, hogy ő például pont most tervezi, hogy emeletet építtet a szülői házra, „különköltözés” céljából. A bejelentést gúnyos kacaj követte, és Gyuri tőlem követelte, hogy értelmezzem a nők viselkedését.
– Kérd meg Csigó Katát, adjon szakvéleményt, jó-e, ha harminc fölött is a szüleiddel akarsz lakni – javasoltam.
– Nem érdekel Csigó Kati szakvéleménye! Majd egyszer vegyél részt ezeknek a csajoknak a házasságpártoló és férfibecsmérlő estéjén, aztán meglátod, miről beszélek!
– Oké. Mikor találkoznak legközelebb?
Csak egy hörrenés érkezett válaszként.

Péntek
Két dologtól szoktam félni Szingli Szalon előtt. Egy: nem jön el senki. Kettő: túl sokan eljönnek. Most optimális volt a létszám. Megdöbbentő, mennyi okos, csinos lány van egyedül. Néhány bátor, facér fiú is eljött közénk. Unokahúgom nem jelent meg, de küldött egy SMS-t: „Bocs, nem jövök, mert nagyon fontos, hogy elmenjek egy koncertre”. Minden asztalnál ült egy szakértő vagy egy újságíró kolléga, és „kiscsoportos” beszélgetésekkel kezdtünk. Minden „beavatottnak” volt egy jelmondata. Az én nevemnél a „Paár Petra titkai” felirat szerepelt.
– Hogy is volt, amikor Petra félrészegen ágyba bújt az új pasijával? – érdeklődött egy lány. Fel kellett idéznem a pillanatot, amikor megkértem R. Kövér Balázst, hogy írja meg a szexet finoman, a fiú szemszögéből. Amikor hazajöttem külföldről, rögtön elolvastam a lapban, hogyan is történt ez a szép egymásra találás. Hosszan elidőztem annál a résznél, amikor Petra a harmadik pohár bornál előző napi shoppingtúráját ecseteli, majd ledéren megmutatja választottjának a fehérneműjét, aztán spiccesen magáévá teszi a pasit. Sőt, másnap reggel tálcán viszi neki a reggelit! Sötét tekintettel meredtem Balázsra:
– Két évig építgettük Paár Petra imidzsét, erre te egy pillanat alatt leromboltad! Plázacicává, kontrollt vesztetté, alkoholistává és szexőrültté tetted!
Balázst Szekeres P. Mónika védte meg, miszerint igenis szerethető attól még egy nő, ha néha elveszíti a kontrollt. Mi azért próbáljuk Szigeti Hajnival újraépíteni Petra személyiségét.
Az est végén Molnár Gabi, Lazarovits Szilvi és Mónika beállt a táncolók közé. Vig Gyurinál – vagyis a „Minden, amit a pasikról tudni akarsz” feliratnál – sorok kígyóztak, de amikor odalopóztam, hogy meghallgassam Gyurit, abbahagyta a mesélést, és visszaküldött a „Paár Petra titkai” felirathoz. Így aztán egy csomó pasititkot nem sikerült megtudnom, viszont reméltem, hogy majd otthon megfejthetek egy keveset.

Péntek éjjel
Le kell szögeznem, a teraszajtónkra szerelt távirányítós redőnyhöz a redőnyös ragaszkodott, és nem mi.
Éjfél után leeresztettem a redőnyt. Egy kattanás kíséretében megakadt, és utána már nem mozdult, hiába nyomogattam a távirányítót. Kikúsztam a rés alatt a távkütyüvel a kezemben a teraszra, és megnyomtam a „Fel” gombot. A redőny csattogva teljesen leereszkedett. Többé nem mozdult. A kedvesem bent aludt a tévé előtt.
– Ébredj! – szólongattam a teraszról. – Kint rekedtem az erkélyen.
– Jó, majd engedj fürdővizet… – mormogta félálomban.
– Nem érted? Nem tudok bemenni!
Csönd. Egy kis horkolás. Dörömbölni kezdtem.
– Jaj, hagyj már egy kicsit aludni!
Elhiszem, hogy az indulatok nélküli kommunikáció a célravezető, de vannak olyan helyzetek, amikor az ember erre nem képes. Ott, egy szál fürdőköpenyben, éjjel egykor, a teraszon határozottan ilyen helyzet volt. Addig dörömböltem, míg végre felébredt az alvó ember, és akcióba lépett. Próbálta kézzel feltolni a redőnyt, sikertelenül.
– Reggel majd kihívjuk a redőnyösöket. Vagy majd hétfőn – mondta bentről.
– Igen, és addig…??
Mire elveszítettem volna az önuralmam, a férfi a nappaliban végre a cselekvés útjára lépett: elindult egy létrával a kertbe. Odaért, és rá kellett jönnünk: tűzoltólétra kellene. Ott álltunk, mint Rómeó és Júlia: ő lent, én az erkélyen, és kezdtem beletörődni, hogy a szabad ég alatt éjszakázom.
– Dobd le a távirányítót! – kérte Rómeóm. Megtettem. A kis kütyü a betonon landolt. Amint földet ért a szerkentyű, a redőny magától elindult fölfelé. Aztán megállt, de elegendő rést hagyott, hogy limbózással beküzdjem magam alatta.
– Na. Ugye, tudtad, hogy megmentelek? – ölelt magához később elégedetten Rómeóm, és én diplomatikusan annyit feleltem:
– Persze, hogy tudtam.
És még csak végig sem hallgattam Vig Gyuri eszmefuttatását a férfiakról.