Aktuális

“Ki merem mondani: boldog vagyok!”

Kaméleon Karina az Új Színház hihetetlenül sokarcú színésznõje, néha bolondos hétköznapi lány, néha csábító démon. Van egy zûrös macskája, vanília ízesítésû teát iszik, egy jogászlány a legjobb barátnõje.




Karina imádja az öccsét. Én meg azt, ahogy a Még egyszer hátulról című darabban elképesztően buta tekintettel, minden kérdésre vontatottan azt válaszolja: „Tesséééék?”

– Mielőtt jöttem, gondoltam, „rád kattintok”. Aztán negyven percig nem tudtam elszakadni a honlapodtól. Nagyon profi!

– Iszonyú büszke is vagyok rá! Nemrég készítettek velem egy interjút a Rádió Caféban, ahol szóba került, hogy pocsék állapotban van az oldalam – mármint az internetes. Erre jelentkezett egy fiatal pár, akik „kezelésbe vették”, és ezt a csodát kaptam tőlük ajándékba.

– Egy saját honlap nélkülözhetetlen a huszonegyedik században?

– Nagyon fontosnak tartom, nem csak a kor szelleme miatt. Rengetegen használják az internetet nap mint nap. Új dimenzióba helyezte az életet, úgyhogy ostobaság lenne kihagyni ezt a megnyilvánulási lehetőséget.

– Találtam rólad képet, ahogy ovisként majszolsz egy óriási szelet lekváros kenyeret, és ott láttam azt a fotót is, amelyet Jiøí Menzel dedikált neked. „Szerelmemnek, Karinkának” – írta. Ezek szerint jóban voltatok.

– Ő csodálatos rendező, hihetetlenül érzékeny és bölcs. Újra megtanultam tőle, hogy az embernek szeretnie kell azt, amit csinál – ez a legfontosabb szakmai útmutató. Nem szabad belefásulni a hétköznapokba! Amikor felmegyek a színpadra, az összes porcikámmal éreznem és élveznem kell azt, amit játszom. Szerintem a színész akkor tud jó lenni, ha van egy rendező, aki kihozza belőle a maximumot. Kellenek mesterek, akik hisznek benned, és lehetőséget adnak. A tehetség nem elég ahhoz, hogy zseniális legyél.





– Te zseniális buta liba lettél a darabban.


– Nem értem, miről beszélsz – mondja nevetve. – A „buta liba” instrukció egyébként egyszer sem hangzott el a próbán. Menzel úgy fogalmazott, hogy ez a csaj egy királynő. Egy gyönyörű orchidea, akit csak az érdekel, hogy vele mi van. Ebben a szerepben azt a fajta méltóságot és megkérdőjelezhetetlenséget kellett megtalálom, amely tőlem nagyon távol áll. Nekem millió kétségem van önmagammal szemben, állandóan kritizálom, figyelem magamat. Itt azt kellett éreznem, hogy tökéletes vagyok – nos, ez rettentő nehéz volt, de talán épp ezért szerettem meg nagyon a figurát.

– Vágysz rá, hogy hasonlóan magabiztos legyél?

– Nem a magabiztosságra vágyom, az egészséges egoizmus megvan bennem. Az érdekel, hogy jobb ember legyek, türelmesebb. Szeretek tanulni: amint van egy kis szabadidőm, előveszem a nyelvkönyveket, és színházba, moziba járok, figyelek.

– És külsőleg?

– Kezdem elfogadni magam, de vagyok annyira hiú, hogy odafigyelek arra, mit eszem, mennyit mozgok. Van személyi edzőm, „külön bejáratú” hajcsárom, egy fantasztikus maratonfutó lány. Nélküle biztos, hogy nem nyúznám magam ennyit, sokkal hamarabb feladnám az edzést.

– Amikor már szaladnál a szaunába, rád szól, hogy emeld csak meg még egyszer azt a súlyt?

Kecskés Karina – II. rész >>

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top