Ahogy a pszichológus látja

Lajos János pszichológus: Az utazás mindig énfejlesztő, mert óhatatlanul szempontot vált általa az ember. Tudjuk: változnak a dolgok, ha máshonnan nézzük őket.

• Az utazó átlátja a problémákat.
Ha valamennyire eltávolodunk egy problémától, egy tisztázatlan helyzettől, jobban rálátunk. Az utazás mindig énfejlesztő, mert óhatatlanul szempontot vált általa az ember. Tudjuk: változnak a dolgok, ha máshonnan nézzük őket. A távolságnak köszönhetően a „hazához” való érzelmi viszony is letisztul, a honvágy pedig hitelesen jelzi, mi kell nekem ebből az országból: legyen ez a család, a kapcsolatrendszerem, a biztonságérzetem, vagy bármi más.

• Elszakadni a múlttól.
Bármilyen kötelékre igaz, hogy ha túl erős, akkor el kell tépni. Ez lehet egy zavaros párkapcsolat is, amellyel nem tudunk igazán szembenézni. Erre egy lehetséges megoldás az utazás – minél messzebb, akár az ismeretlenbe is. Ettől nem feltétlenül oldódik meg a probléma maga, a lényeg: az eltépés aktusa.

• Rátalálni a ,különlegesre”.
Vannak, akik egyszerűen ráuntak az „egyhangúságra”, és a saját közegükben nem látnak lehetőséget a kilépésre. Ez, és az uniformizálódó világ – amely miatt úgy érezzük, hogy ki vagyunk hagyva egy más, érdekesebb valóságból – vágyat gerjeszt a „különleges” megtapasztalására, felfedezni új tájakat, kultúrákat, szokásokat, embereket.

• Elszakadni az álmoktól.
Sokszor a kamaszkori álmokból indul ki a vágy – akár egy másik országban való kalandra –, és amikor ezt az ember kiéli, egyszerre sikerül elhagynia az álmokat, és lezárnia a gyerekkort. Elkezdődik a felnőtt-lét, és már máshogy látja a világot. Megváltoznak az igények, más, reálisabb célok, értékek kerülnek előtérbe.

Sik Endre szociológus: Tévhit, hogy az uniós csatlakozás után a magyarok tömeges kivándorlása fenyegetne.

Ahogy a szociológus látja – Szeretjük az ,,odunkat”

Egy 2004 első negyedévében végzett felmérés szerint a teljes felnőtt magyar lakosság 10 százalékának fordul meg a fejében az, hogy külföldön vállaljon munkát. A tizennyolc és harminc év közöttiek 42 százaléka, a harminc és ötven év közöttiek alig több mint 10 százaléka gondolkodik külföldi munkavállaláson, az 50 évnél idősebbek közül pedig szinte senki sem tervez ilyesmit.
– Tévhit, hogy az uniós csatlakozás után a magyarok tömeges kivándorlása fenyegetne – mondja Sik Endre szociológus. – Számos jel mutat arra, hogy kifejezetten immobil kultúra vagyunk. Sokan még az országon belül sem költöznek más városba, akkor sem, ha ott jobb álláslehetőséget kapnak. A magyar kimondottan szereti az „oduját”, nehezen mozdul, költözik. Általában harminc év fölött lezáródnak a nagy utak: az emberek megtalálják a helyüket, családot alapítanak, elkezdik építeni a karrierjüket. Ahhoz, hogy mégis elmenjenek, már egy nagyon nagy lehetőség, vagy egy nagy tragédia szükséges. Sőt, általában azok is itthon maradnak, akiknek nem indul el az élete. Addigra ugyanis már nekik is egyre kevesebb energiájuk, tőkéjük marad, amivel „nekiindulhatnak a nagyvilágnak”.