 |
| Kontek Szilvia: Először leesett az állam, mikor például Leonardo DiCaprio ült le mellém félig öntudatlan állapotban egy bárban, aztán hamar rájöttem, hogy ez ott teljesen normális. |
Gyerekkorom óta mániám volt New York, minden filmet megnéztem, minden könyvet elolvastam róla. Úgy éreztem, ott úgy pezseg az élet, ahogy én vágytam rá szedi össze az okokat a huszonöt éves Kontek Szilvia. Egyre biztosabb voltam benne, hogy ott akarok élni. Igaz, ennél többet még akkor sem tudtam, amikor aztán két bőrönddel, semmi angoltudással, szinte gyerekfejjel a Kennedy reptéren álltam, a zsebemben háromezer dollárral, amit aztán pillanatok alatt elbuliztunk a New York-i éjszakában. Ruhatáros lettem egy olasz étteremben, persze feketén, ezért csak a borravaló maradt az enyém: volt, hogy húsz dollárt kerestem egy nap, volt, hogy kétszázat. Közben élveztem, hogy el lehet vegyülni, hogy úgy igazán senki sem törődik a másikkal. Aztán jött a szerelem Megismertem egy nálam húsz évvel idősebb férfit, és odaköltöztem hozzá. Bonyolult egy történet volt Miután két éve szakítottunk, egyedül maradtam. Akkor kezdtem igazán érezni, mennyire hiányzik a családom, és mikor belegondoltam, hogy a noteszomban lévő sok száz telefonszám közül hányat hívhatnék, ha bajban lennék, hát Egyre többet jártam haza, és egyre szembeszökőbb lett a különbség. Itthon még mindig igazi barátaim voltak, akiket hét éve itthagytam, a család közelségéről és szeretetéről nem is beszélve! De hát New York egy ilyen hely: ha nem ott születtél, mindig idegen maradsz. Nagyon keményen meg kell küzdeni mindenért, nagyon el kell tudnod ,,adnod magad, és még akkor sem valószínű, hogy valaha ki tudsz törni. Magyarország pedig egyre jobban tetszik!
