Csodálni a világot felsõfokon

Zsigmondi Panna: Én azt mondom, mindig, mindenhol lehet boldogulni, ha akarjuk.

Zsigmondi Panna három diplomával, öt nyelvtudással (köztük a japánnal), most éppen virágkötészetet készül tanulni… – többek között. Az ő ,,Nagy Utazása” az Nemzetközi Üzleti Főiskola diplomája után kezdődött. Évek Párizs első számú egyetemén, az École Politechnique-en, de már akkor húzta valami a Távol-Kelet felé: következett Japán, két év ösztöndíj, és két év ráadás. Az amerikai Yale egyetem négy hónapos közgazdász cserekutatási programjába már Kiotóból küldték el. Azt mondja, a karrierje szempontjából rengeteget jelent a megszerzett MBA diploma (a közgazdaságtanban elérhető legmagasabb fokozat), mégis, ezek a tanulmányok igazából csak eszközt jelentettek ahhoz, hogy megláthassa mindazt a csodát, amit a világ adott neki.

– Még a gimnáziumban is keramikus vagy művészettörténész akartam lenni – mondja Panna. – Végül így lett a legjobb: Japánban tanultam meg kerámiázni, több kiállításom is volt. Furcsa, és nagyon jó, hogy annyiféle világot láthattam. Párizsban éltem amolyan ,,kór-közgazdászok” között, akik harminc év múlva talán miniszterek lesznek, addig pedig megszakadnak az ezért való hajtásban. Viszont éltem keramikusok között is, akik révedező tekintettel képesek mesélni a mázba kevert alkalinról. Én azt mondom, mindig, mindenhol lehet boldogulni, ha akarjuk. Megtanultam, csak a mai nap fontos. Amikor utazol, az emberek rohamtempóban változnak körülötted. Van, akivel együtt töltesz egy évet, egy hetet, vagy csak pár órát, aztán sohasem látod többé. De ez nem szomorú dolog, sokkal inkább csak a szerencséseknek adatik meg: akkor, ott, abban a percben valami pluszt tudtatok egymásnak adni. Lehet, hogy csak a társaságotokat, egy új gondolatot, egy történetet, vagy csupán egy mosolyt. Az idő ilyen pillanatokból áll össze, és ez benne a gyönyörű!
Azt hiszem, mi amolyan „szomorkás” nemzet vagyunk. Ha valakinek nagyrészt jókedve van, az már gyanús. Én pedig azt mondom, a legszerencsésebb ember vagyok, akivel életemben találkoztam! Nem bírok sokat egyhelyben maradni, de tudom, ha lesz saját családom, ahhoz kell egy otthon.