Amikor a férfi beszél

Bratincsák György

„Az én gatyáimban száguldoztunk”

Mi mindig megbeszéljük, ha problémánk van a másikkal, kibeszéljük magunkból a mérgünket, átbeszéljük, mi történt egész nap, amíg külön voltunk. Mindketten izgő-mozgó lények vagyunk, mindig van egy új hobbi, egy új érdeklődési terület, ami lefoglal, és amiről mesélhetünk egymásnak. Az autó, a motor régi nagy szerelmünk. Mivel tizenhárom éves korunk óta ismerjük egymást, az első, Danuvia márkájú motoromon már együtt repesztettünk, amint megszereztem a jogosítványt. Marinak megtiltotta az apukája, hogy nadrágot vegyen – akkoriban ez még nem volt divat a nők körében –, úgyhogy titokban, az én gatyáimban száguldottunk Visegrádra, amikor kész lett a várba vezető út. Erre megdöbbenve láttuk a moziban – ahova a szülőkkel együtt illett menni –, hogy a Filmhíradó is tudósított az eseményről. Azonnal el kellett terelnünk a papa figyelmét, nehogy meglássa a lányát nadrágban a vásznon! Aztán összeházasodtunk, jöttek a gyerekek – két nagyfiunk van, egy orvos és egy közgazdász –, ők is mindig rengeteg témát szolgáltatnak. De én sem tétlenkedem! Legutóbb például négylevelű lóherét ültettem a körfolyosónkon lévő ládákba, már óriásiak. Reggelente kimegyünk, megnézzük, mennyit nőttek éjszaka, megcsodáljuk, milyen gyönyörűen csillognak rajtuk a vízcseppek. Amióta vettem egy digitális fényképezőgépet, új világ nyílt ki számomra – az élményeimet, felfedezéseimet megosztom a feleségemmel is. Együtt sétáltatjuk a kutyát, gyakran járunk kirándulni. Persze most már korosabbak vagyunk, így leginkább egymás egészségére vigyázunk. Odafigyelek a páromra: ha látom, hogy piros a szeme, mert sokat ült a számítógép előtt, szólok, hogy cseppentsen bele. Ha tudom, hogy rossz idő lesz, és ezért fájni fog a térde, előre figyelmeztetem, hogy ne felejtse el borogatni. Köztünk is voltak, vannak nagy veszekedések, de hát ezeken keresztül formálódunk, csiszolódunk mindketten. Én például nem szeretem, ha sokat néz tévét – rá is szólok néha. A tévé amúgy is a beszélgetés kiiktatására szolgál legfőképp. De szerencsére csak késő este telepedik le elé, én addig zenét hallgatok, a fényképekkel bíbelődöm. Ha engem is érdekel egy program, azt együtt nézzük, aztán megbeszéljük. A lényeg, hogy partnernek tekintjük a másikat. Nem legyintünk rá – mint más a férjére vagy feleségére –, hogy ez hülye, menthetetlen, nem is foglalkozom vele. Öntelt emberek soha nem fognak tudni tartós, jó párkapcsolatot kialakítani, hiszen alkalmazkodni muszáj!