 |
Münz András |
Oda-vissza
(Öninterjú)
Jó, hogy jön, Szerkesztő úr! Mondhatni kapóra!
Csak nem?
De bizony! A szerelemről van szó. Hogy miként őrizzük meg.
Elviekben?
Elviekben is, főleg persze gyakorlatban.
Jaj. Mindenekelőtt kell hozzá egy jó kis szerelem. Nő, akit szeretünk. Szóval amit, akit meg lehet őrizni.
És meg lehet?
Hát, tudja… voltaképen meg lehet. Magam például, mint szerelmileg mostanra már meglehetősen lehiggadt egyed, több módszert is kipróbáltam. Alapvetően jó módszereket.
Sikeresen…
Azt nem mondanám. A módszert ugyanis mindig a szerelem aktuális alanyához kell passzítani
És ahány nő…
…annyi recept.
Ha ennyire okos, miért engem kérdez, mondja?
Elnézést, valahogy úgy képzeltem. Az évek, a tapasztalat…
Na jó. Hát egyetlen egyszer valóban sikerült megőriznem.
Nagyszerű! És még mindig tart?
Nem egészen. Neki ugyanis nem sikerült megőrizni engem.
Münz András
 |
Vig György |
Szeretni, szeretni, szeretni kell
Esetemben huszonnyolc éves koromig tartott a Hogyan őrizzük meg a szerelemet? nevű játékra való felkészülés. Ezalatt rájöttem, hogy körülbelül ugyanannyiszor rúgják ki az embert, mint ahányszor ő maga kezdeményezi egy kapcsolat beszüntetését, de sebaj, mert egyik sem volt az igazi. Harminc felé úgy éreztem, ideje megállapodni, és rá is találtam arra a bizonyos igazira. A volt feleségemről van szó, aki jó néhány éve szimpatikus, szintén elvált élettársával együtt neveli két gyermekünket. Én pedig együtt élek az én régóta elvált kedvesemmel és az ő két gyerekével. Viszonylag tartósnak tűnik a helyzet, a szereplők megállapodtak, a viharos kapcsolatok, félresiklott házasságok után mindenki úgy érzi, révbe ért, ez az a helyzet, amelyik megóvásra érdemes. Újabb esküvőkről mindazonáltal egyelőre szó sem esik.
Hogy őrizzük meg a szerelmet? Fogalmam sincs. Sokáig azt gondoltam, hogy a szerelmet nem kell őrizni, illetve, ha már vigyázni kell rá, akkor az nem is igazi. Ez negyvenen túl marhaságnak tűnik. Megtanultam, hogy igenis ápolni, óvni, védeni kell a jól működő kapcsolatot, a másikat, magunkat, a szerelmet. Közben meg tudom, hogy, ha ismét húszéves lehetnék, újra elkövetnék minden régi hibát. Két évtizedbe telt, mire egyáltalán megsejtettem, mit jelent a mondat: szeresd felebarátodat, mint tenmagad, és még ma sem vagyok egészen biztos abban, hogy pontosan értem. Pedig talán ez a kulcsa az egésznek.
Vig György
