– Nincs különösebb feleségmegtartó taktikám vagy koncepcióm. A cél érdekében nem teszek lépéseket, inkább csak bízom abban, hogy a dolgok pozitívan alakulnak – gondolkodik hangosan a harmincéves Szeberényi Adrián, aki három éve házasodott össze második feleségével. – Számomra a házasság és a párkapcsolat között nincs különbség, a papír nem változtat meg semmit. Az első házasságomat többéves kapcsolat előzte meg, mégis csak pár hónapig tartott. A második feleségem, Nóra kezét azért kértem meg, mert tudtam, hogy neki ez fontos. Ő arra vágyott, hogy a lehető legszorosabbra fonjuk a közöttünk lévő viszonyt. Én is vágytam erre, de már – túl egy váláson – kevesebb volt az illúzióm, tudtam, hogy a házasság nem teszi felbonthatatlanná a kapcsolatunkat. Azt hiszem, a papírnál fontosabb – bármilyen banálisan hangzik is – a szeretet, az őszinteség és a bizalom. Az is fontos, hogy a szexben minden rendben legyen.
Munkából hazamenet néha veszek Nórának valami apróságot, persze semmi giccseset. A lelkünk mélyén mindketten romantikusak vagyunk, de szemérmesek is, ezért nincs közöttünk „csöpögős” érzelemnyilvánítás, inkább elvicceljük a meghitt pillanatokat. Mégsem múlik el nap anélkül, hogy ne biztosítanánk egymást arról, mennyire szeretjük a másikat, és ezt nem csak szavakban fejezzük ki. A legutóbbi házassági évfordulónkra szokatlan ajándékkal leptem meg Nórát. Ő rajong az extrém állatokért, főleg a hüllőkért. Hónapok óta vágyott egy ausztrál levelibékára, de ez elég drága jószág, ezért nem vette meg magának. Az évfordulónkon kézen fogtam, elsétáltunk az állatkereskedésbe – ahol már nem volt meg a béka, eladták. Kétségbeesetten jártuk körbe a várost, amire találtunk egy másik ausztrál levelibékát, amelyet megvehettem neki. Lehet, másoknak furcsa, hogy nem virággal leptem meg a feleségemet, de nem akartam sablonos és fantáziátlan lenni, ráadásul tudtam, a békának jobban örül.
