Miklósa Erika Utazómagasságon
Miklósa Erikát tizenkét éve ismerik az operarajongók. Határidőnaplója évekre előre betelt a külföldi felkérésekkel, ezért csak reménykedtem abban, hogy most itthon találom.
Hosszabb időre csak szeptemberben utazom el, de attól kezdve 2005 végéig szinte csak külföldön énekelek.
Két éve beszélgettünk utoljára emlékeztettem, amikor személyesen találkoztunk. Akkor picit csalódott voltál, mert külföldről sokkal több felkérést kaptál, mint Magyarországról.
Azóta megértettem, mi ennek az oka. Nehéz dolog itthon és külföldön egyszerre, illetve párhuzamosan karriert építeni. Noha a pálya ugyanaz, az irány teljesen más. Nekem külföldön Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynője az imidzsem, az “ismertetőjegyem, nagy színházak előadásain énekelek, ahova általában egy-két évre előre kérnek fel, illetve hívnak vissza. Magyarországon az Operaház egy külön történet, most ebbe ne menjünk bele… A lényeg az, hogy itthon a rövidebb időintervallumok miatt rendszerint csak koncerteket vállalok. Ám hamarosan két alkalommal is szerepelek a Budafesten a Rigolettóban.
A férjed azt mondta, hogy szinte sírva indulsz el a külföldi vendégszereplésekre és akkor is sírsz, amikor hazaindultok onnan…
Így igaz. Nagyon szeretem az otthonomat, nehezen kelek útra. Pár nap múlva persze felvillanyozódom, átveszem a lüktetést, a kinti profizmust… Megszeretem az ottani embereket, és fáj az elválás, hiszen ezzel mindig lezárul egy rövid kis szakasz az életemben.
Melyik volt a legnehezebb kinti időszakod?
Az első öt-hat évben könnyedén elvoltam. Kellemes időtöltésnek gondoltam, és csak úgy “énekelgettem. Aztán jött a fordulópont: a milánói Scala ösztöndíjasa lettem. Ez a környezetemben is olyan hatást gyakorolt az emberekre, hogy megijedtem, lelkileg komoly teherként éltem meg. Ráadásul, amilyen körültekintően választottak ki háromszáz énekes közül a Scalában, utána legalább annyira figyelmetlenül intézték az ott-tartózkodásomat. A férjem, Zoli látta, hogy tehetetlen vagyok, nem kapok elég segítséget, és ekkor döntött úgy, hogy kézbe veszi az “ügyeimet.
Mindenhová együtt utaztok?
Igen. Ő a társam és a menedzserem olyan jó minden élményt együtt megélni! Mellette megtanultam, hogy csak előre és magamra figyeljek, ne törjenek össze a pletykák, ne bántson a rivalizálás.
Ha ő nem lenne veled…?
Akkor valószínűleg már abbahagytam volna az éneklést. Azt szokták mondani, hogy a zene spirituális, a zenei iparág viszont a legkevésbé sem az. Én a sportolók világából érkeztem, s bár atlétaként voltak egyéni versenyeim, megmérettetéseim, nagyon fontos volt számomra a csapat. Mi megalkottuk a kettőnk csapatát!
Mekkora bőrönddel indultok el egy hosszabb utazásra?
Nem csomagolok sokat, csak a leglényegesebbeket. Farmerokat és pólókat a próbákra, aztán a többit úgyis megveszem kint, hiszen külföldön sokkal olcsóbb minden.
Mit csinálsz az előadások napján?
A kutyánkat sétáltatom, pihenek és egyfolytában eszem. Imádom a pizzát, jóllakom tőle, így néhány órán keresztül kibírom evés nélkül. Zoli mindig vesz nekem csokis croissant-t, és két felvonás között azt majszolom el egy tejeskávéval.
Nem látszik rajtad, hogy ilyen jó az étvágyad.
Mert rendszeresen tornázom! Amikor otthon vagyok a bakonyi kis falunkban, asszonytornát tartok. Néhányan már fogytak is a segítségemmel! Azt a szép dicséretet kaptam, hogy nemcsak az egészségükre vigyázok, hanem teremtettem egy nagyon jó közösséget is. Ősztől helyettesről kellett gondoskodnom, nehogy abbamaradjon a munka a távollétemben.
Hova szólít a következő nagy felkérés?
Októberben New Yorkban, a Metropolitanben debütálok az Éj királynőjével. Majd Párizs, újra New York, azután Olaszország, Madrid és Németország következik.
Szerinted hol tartasz most a pályádon?
Tizenkét éve dolgozom külföldön, és most indult el igazán a pályám. A legjobb korban vagyok: a lelkem, a testem és a hangom egyaránt “beérett. Hogy hol tartok? A repüléshez tudnám hasonlítani: most érem el az utazómagasságot.
Osvárt Andrea Kilépve az ismeretlenbe
Osvárt Andrea egy éve eltűnt a magyar közönség szeme elől. Megismertük, mint nemzetközileg is keresett modellt, aztán szerepelt az Első generáció című sorozatban, majd játszott a Kémjátszma című filmben, Robert Redford és Brad Pitt oldalán.
Mivel töltötted az elmúlt esztendőt?
Rómában élek, egy színiiskolában tanulok, emellett válogatásokra, meghallgatásokra járok. Két filmben kaptam főszerepet idén. Ebből az egyik egy olasz tévéfilm, a másik viszont egy igazi mozifilm, amelyet Vittorio de Sica fia, Christian rendez ezt jövő tavasszal mutatják be az európai, illetve az amerikai mozikban. Kaptam egy felkérést az HBO-tól is, a Szex és New York utódsorozatában, illetve a George Clooney főszereplésével készülő Oceans Twelve-ben forgathattam volna, de sajnos egyik ajánlatot sem tudtam elfogadni a másik két munkám miatt.
Hogyhogy nem a világhírrel kecsegtető amerikai filmeket választottad?
Egyik sem lett volna színészileg olyan nagy feladat. Most fontosabb számomra, hogy megtanuljam a mesterséget, és ne csinibabaként billegjek a vásznon.
Milyen volt egy De Sicával dolgozni?
Akárcsak az apja, ő is filmes nagymester, több mint ötven produkcióval a háta mögött. Nagy megtiszteltetés, hogy a legújabb, A klán című musical-vígjátékában én vagyok az egyik főszereplő. Christian imádnivaló, kedves, barátságos férfi és profi szakember. Amikor a szemébe nézek, nem is kell játszanom, minden érzést “kihoz belőlem. Ő valósította meg az egyik nagy álmomat, elsőként tőle kaptam komoly mozifilmszerepet.
Miért nem itthon valósítod meg az álmaidat?
Itthon modellként ismernek. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kilépni ebből a skatulyából, ezért inkább kerestem egy olyan helyet, ahol mindent elölről kezdhetek, mint színésznő. Mivel olasz szakra jártam az ELTE-n, a nyelvet jól beszélem, bár az évek során megtanultam angolul és németül is.
A legtöbb modellből lett színésznő kifejezetten az ismertségére épít, nem ismeretlenként kívánja újrakezdeni.
Nekem más a filozófiám, nem szeretném, ha az arcomat egy mosópor- vagy egy ruhamárkához kötnék az emberek. Rómában is félve árultam el az ügynökömnek, hogy én még modellkedem néha Németországban, Belgiumban, hiszen másképp nem tudnám fenntartani magam. Viszont a rendezők tudják, hogy egy modell mindig a szebbik arcát mutatja a kamerának, így nem sok szerepre alkalmas. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy képes legyek elhagyni magam, hogy át tudjak változni egy összeroskadt, visszataszító, görnyedt figurává. A modellmúlt ilyen szempontból egyáltalán nem előny.
Hogy fogadnak kint egy idegen, kezdő színésznőt?
Az olaszok megbecsülik azt, aki beszéli a nyelvüket, és eléjük áll, mondván, itt vagyok, veletek szeretnék dolgozni.
Szomorúan, sértetten távoztál Budapestről?
Nem, felfogtam a helyzetet, és léptem. Rómában szakmai sikereim vannak, és rátaláltam a szerelemre. Rajta vagyok a létra első fokán nekem ez egyelőre pont elég.
