 |
Hét éve tudom magamról! Nem neveltek félre, nem rontottak meg, így születtem, ilyen lettem… Először azt hittem, majd elmúlik. Aztán mindent elkövettem, hogy változtassak magamon, és próbáltam megfelelni a környezetemnek: jöttek a lányok, még szerelmes is lettem. Minden megtörtént, ami két ember között megtörténhet, de én éreztem, nem olyan, mint ha fiúval lehetnék… Képzelje el, hogy hét évig hazudtam mindenkinek: a családnak, a barátoknak, a szerelmeknek! Nem kívánom senkinek, hányingerem volt magamtól. Csoda, hogy viszonylag normális ember maradtam, persze a lelkem megsínylette. Végül hosszas vívódás után elmondtam apukámnak az igazságot. Nagyon meglepődött, de nem mondott véleményt. Ez néhány hete történt, de ő szokásához híven először megemészti a hallottakat… A barátaimmal könnyebben ment. Ők a lányokat szeretik, mégis olyan rendesek voltak, amikor tudattam velük az igazságot, hogy megkönnyeztem. Kedves Ildikó! Elég nehéz minderről írnom önnek, pedig én csak abban különbözöm egy “rendes átlagembertől, hogy mással és másképp élném a magánéletemet, ami tulajdonképpen nem tartozik senkire, csak két emberre. Mondom, élném…, de nincs kivel! Rátaláltam “nekem szóló hirdetésekre, de aztán rádöbbentem: teljesen MÁS világ ez. Minden a külsőségekről, a szexről szól. Senkit sem érdekel, milyen ember vagyok, csak az fontos, mire vagyok hajlandó az első találkozáskor. Az emberek általában öt perc “ismeretség után az ágyban kötnek ki, ezt én soha nem fogom megszokni! Találkoztam néhány emberrel, leveleztem rengeteggel, de csak átverésben, hazugságokban volt részem. Persze vannak kivételek, nem akarok általánosítani
Egyébként nem vagyok se hülye, se ronda, mégis úgy érzem, zsákutcába kerültem. Meleg szórakozóhelyekre nem merészkedem, mert azt hallottam, húspiac jellegűek, szóval nem azért mennek oda az emberek, hogy tartós kapcsolatot alakítsanak ki. Pedig én arra vágynék! Közben magányos vagyok, és lassan már nem hiszek abban, hogy egyszer boldog lehetek.
Valaki
Kedves Valaki! A válaszom egy levél(részlet), az önével azonos napon érkezett egy huszonöt éves lánytól, figyeljen csak! …Elviselhetetlennek tartom, hogy azok a férfiak, akikkel mostanában megismerkedtem, csak a külsőmre figyelnek, és az az egyetlen céljuk, hogy az első randevún ágyba cipeljenek. Ha igent mondok, másnap eltűnnek, mert egy vagyok a skalpjaik közül, ha nemet, akkor prűd libának tartanak. Egy férfi sem kíváncsi arra, mit gondolok, mit érzek, milyen ember vagyok…
Szóval a férfi-nő kapcsolat legalább olyan zűrzavaros, mint az ön kapcsolatai! Ha valaki nem csak testi örömöket keres, akkor bizony nagyon kitartóan kell keresnie, akár meleg, akár heteroszexuális. És lehet, hogy csak rengeteg csalódás után találunk rá arra, akinek érdemes adni, akitől érdemes kapni, aki a másik felünk… Ön fiatal kora ellenére már sokat szenvedett, mégis átugrott egy akadályt vállalta önmagát! , ezért gondolom, lesz ereje, kitartása ahhoz, hogy ezt az utat bejárja. Tudja, mi a legfontosabb? Hogy ne adja lejjebb, ne keveredjen méltatlan, megalázó ügyekbe! (Amúgy igaza van: én sem hiszem, hogy bárokban kell keresni azokat, akik tartós-tartalmas kapcsolatra vágynak!) És köszönöm az őszinteségét!
