Egyéjszakás kalandok

Igaz, arról, hogy milyen felébredni valaki mellett néhány vodka-tonik után úgy, hogy a nevére sem emlékszik az ember lánya, és milyen rettenetes a bizonytalanságtól hetekig cidrizni – megjön, nem jön meg? – miközben tudja, hogy a fiút többé tán sose látja –, erről nem szólnak a színes barátnői mesék. Ezért gondoltam, beszéljünk róla őszintén, mielőtt bárki fejest ugrana a rövid távú kalandokba!

Hétágra sütött a nap, hát a kertben leterítettük a takarót, és a párnákon heverészve gyümölcskoktélt ittunk, kávéztunk a négy barátnővel: Kata színitanodás, Kinga francia szakos, Melinda protokollt tanul, Rita a Pető Intézetbe jár, konduktor lesz. Huszonegy évesek. Nagyjából már túl vannak a „veszélyes zónán” (a tizenhárom-húsz éves koron), de még elég közel ahhoz, hogy sok mindenről tudjanak mesélni.

Kata: Divat lett már túl korán, tizenhárom-tizennégy évesen kipróbálni a szexet.

Ez az a nagy valami!?

– Szerintem – kezdi Kata – divat lett már túl korán, tizenhárom-tizennégy évesen kipróbálni a szexet, és ez nem jó, de a lányok úgy érzik, muszáj, különben lemaradnak a barátnőik mögött. Minden társaságban van egy menő, aki nem is titkolja, sőt, dicsekszik vele, hogy hány fiúval feküdt le. Fölnéznek rá, ő a minta, majd ő megmutatja, mi a jó. És a barátnői vele versenyeznek, neki akarnak megfelelni. Én is voltam olyan bulikban, ahol láncdohányoztunk, ittunk, volt, aki totál részegre leitta magát, vagy bespurizott, azt se tudta, kivel, hányadik fiúval csókolózik, vagy surran be a díványra. Visszanézve nem vagyok büszke magamra én se. Pedig nem voltam olyan merész, mint a tizenhat éves barátnőm, aki bebeszélte magának, hogy szerelmes a fiúba, lefeküdt vele, aztán bevallotta, hogy nem volt jó. Meg is lepődött: “Ez volt az a nagy valami? Nem is tartott sokáig!”

– Nekem – folytatja Kinga – tizenhét évesen volt egy nyolc évvel idősebb barátom, de éreztem, hogy nem vagyok elég érett a szexre, féltem is tőle, úgyhogy nem voltam hajlandó lefeküdni vele, csak jártunk. Szilvi barátnőm viszont már egy évvel korábban eldöntötte, hogy „most, rögtön megszerzi ezt az embert”, neki ő lesz az első. Végül teherbe esett. Muszáj elmondanom, hogy a fiú roma volt, mert náluk természetes, hogy a lány megszüli a gyereket. A fiú is ezt akarta, csakhogy Szilvi szeretett volna leérettségizni. Maradt az abortusz. Ott voltam vele a kórházban. A műtét előtt egész éjjel tágították a méhszájat, azt mondta, nagyon fájt.

Kinga: A lányok egy része azért csapódik a pasikhoz, hogy legyen valakije, mert nem figyelnek rá.

Kíváncsiság és szeretetéhség

– Szerintem a lányok egy része azért csapódik a pasikhoz – mondja némi gondolkodás után Kinga –, hogy legyen valakije, mert nem figyelnek rá. Így akar szeretethez jutni. Még az általánosból ismerem azt a lányt, aki tizenhét évesen ezért ment férjhez. Szült is, de már tudja, hogy boldogtalan, s el fog válni.

– A szakmai gyakorlaton mesélte egy lány – veszi át a szót nevetve Melinda –, hogy első alkalommal egész idő alatt csak az járt a fejében: „Vajon szűz vagyok-e még, vagy sem?” És amikor azt mondta a fiú, „bocs, de mindjárt elmegyek”, ő ezt szó szerint értette. Azt hitte, felpattan a padról, lelöki az öléből, felhúzza a sliccét, és távozik. Aztán a fiú megpaskolta a popsiját: “Jó voltál”. Milyen megalázó lehet már ez is? Aztán tényleg otthagyta, és soha többé nem találkoztak. A lány teljesen magába zuhant, hogy biztos az ő hibája, hogy a srác elhagyta. Persze nagyon is megértettem, hogy „túl akart lenni az egészen”, mert amikor elérkezett az érettségi, és én még változatlanul szűz voltam, én is azon gondolkoztam, vajon melyik sarkon hagyhatnám el a szüzességemet, meg hogy Úristen, milyen égő már, hogy így le vagyok maradva.

Egyéjszakás kalandok – II. rész >>