Hogyan lehet megoldani, hogy ne csak a gyerekekről és a napi teendőkről beszélgessen a férfi a nővel, hanem önmagukról is? Szerinted beleférhet a gyerekek és a munka mellett egy házaspár életébe rendszeresen a romantika, a bolondozás is?
Nagyon sokat segít, ha eldöntik, hogy bizonyos kérdésekről mikor beszélgessenek. Egyik ismerősöm mesélte: az a megállapodásuk a férjével, hogy reggel, munkába menet, fél óra alatt megbeszélik a gyerekekkel, háztartással kapcsolatos összes praktikus dolgot, tehát hogy ki végzi a bevásárlást, ki megy a postára, a gyerekért, mi lesz vacsora, ki megy a szülői értekezletre, ki tanul a gyerekkel és így tovább. Este pedig csak önmagukról beszélgetnek. Rájöttek, hogy megöli az érzelmeket, ha folyton, még a vacsora után is csak a praktikus dolgokról kell beszélniük. Ők tudatosan döntöttek úgy, hogy megtartják az estéiket az érzelmeknek, a romantikának. Ezt nagyon jó ötletnek tartom.
Tehát nem szükségszerű, hogy az évek múlásával megszokássá, rutinná változzon az egykor szenvedélyes párkapcsolat?
Hullámvölgyek minden együttélésben kialakulhatnak, s ilyenkor a pár mindkét tagja úgy érezheti, hogy eltávolodtak egymástól. Ám ilyenkor nem érdemes a válásra gondolni, nem célszerű külső kapcsolatot keresgélni, hanem inkább ajánlatos megbeszélni, mi is történik most velük. Mit tesznek, hogy így alakult a viszonyuk? Adnak-e egymásnak olyan jelzéseket, amelyek előremozdíthatnák őket? Ha ezekről őszintén beszélnek egymással, akkor hamarabb kimozdulhatnak a hullámvölgyből.
Már csak a gyerekről tudunk beszélni
Férfi létemre nagyon sokat foglalkozom a gyerekünkkel, általában én fürdetem, én tanulok vele, én készítem neki a vacsorát, talán azért is, mert több időm van, mint a feleségemnek. Azt vettem észre, hogy mostanában a feleségemmel szinte csak a kisfiunkról beszélgetünk, nincs más közös témánk. Amikor a gyerek elalszik, csönd lesz a lakásban. A múltkor döbbenetes élményben volt részem: rájöttem, hogy észre sem vettem, amikor elment aludni a feleségem. El sem búcsúzott. Akkor ébredtem rá, hogy ez az utóbbi időben rendszeressé vált közöttünk. Valami nagyon elromlott
K. Zoltán
Kata: Ön azt élte meg, hogy a kapcsolatban már nem házastársakként, hanem csak szülőkként vannak jelen. Azt tanácsolom, beszéljen arról a feleségével, hogy ő is érzi-e az eltávolodást, szomorú-e miatta. Elképzelhető, hogy ön talán csak mostanában döbbent rá arra, amit a felesége esetleg már régóta megpróbált jelezni önnek: valami megszakadt kettejük között. Mindenképpen célszerű, hogy kimondja: ön úgy érzi, probléma jelent meg a kapcsolatukban, és kérdezze meg, ő mit gondol erről. Nem tartom esélytelennek, hogy megjavuljon a viszonyuk, de ehhez szükséges olyan érzelmi bázis, amelyre építeni lehet. Azonban az építkezés csak akkor kezdődhet el, ha tisztázzák, mit éreznek, és mit várnak a másiktól, a kapcsolatuktól. Nem megoldás, ha ön bedugja a fejét a homokba, és várja, hogy majd csak történik valami.
Hiába várom őt csinosan
Az utóbbi időben kicsit meghíztam, de próbálkozom a fogyókúrával, néhány kilót már le is adtam. Befestettem, levágattam a hajam, és esténként igyekszem csinosan várni a férjemet. Sajnos, nem adja jelét annak, hogy tetszem neki, sőt, azt sem vette észre, hogy új a frizurám. Nagyon bánt, hogy nem vesz tudomást arról, hogy próbálok a kedvéért csinosan kinézni. Ha nem dicsér meg, sértetten elvonulok. Mostanában sokat sírdogálok.
Edit Pécsről
Kata: Ne a párjának akarjon tetszeni, hanem saját magának! Az lenne a legfontosabb, hogy jól érezze magát a bőrében. Ehhez az kell, hogy saját maga örömére törődjön magával, járjon el tornázni, ahol barátnőkre és önbizalomra tehet szert, és saját kedvéért csinosítsa magát! Ha majd jól érzi magát a bőrében (a levele egyelőre nem erről tanúskodik), akkor a párja is észre fogja venni a változást. Akkor azonban érdemes nagyobb beszélgetést kezdeményezni vele, ha erre sem reagál. Ilyenkor célszerű átbeszélni, hol tart éppen a kapcsolatuk, mit várnak tőle, és mit kellene tenniük azért, hogy újra közelebb kerüljenek egymáshoz.
