Minden nő tudja, ilyenkor egy megoldás létezik: előre a kitaposott ösvényen, a kedvenc butikjaink felé!
A férfiak azt hiszik, hogy a nőneműek öltözködési mizériája csupán hiszti, hiszen szerintük a mi ruháinkból könnyedén lehetne üzemeltetni egy kisebb színház jelmeztárát. Persze, nekik teljesen mindegy, mit kapnak magukra! A kopott kockás ingükben eljátszhatják a favágó macsót jelentkezők százainál lazíthatnak munka után. Ha egy hétig ugyanabban járnak, pénteken már egy tucat aggódó szempár kíséri minden mozdulatukat jaj, mi történhetett, biztos valami lelki ügy, ki lesz a szerencsés, akivel vigasztalódnak? Bezzeg nekünk, nőknek komoly fejtörés egy-egy hétköznapi kollekció összeállítása, és ha reggel beüt a krach, muszáj délután új darabok után nézni.
Vásárolni kétféle módon szoktam. Vagy elkap a minél több ruhadarabot, minél olcsóbban érzés, és kiéhezetten vetem magam az akciókra, hogy végtelen számú újdonságot tegyek magamévá. Vagy elhatározom, hogy úrinő leszek, csak néhány, minőségi, szigorúan megválogatott darabra adok ki pénzt. Sajnos, ez utóbbi kijelentésemben a néhány néha sokra módosul
A mai bolttúra előtt nem ebédeltem, gondolván, ezzel egyrészt spórolok több marad ruhára , másrészt karcsú derekamra könnyebben kapok majd őrületes divatcuccokat. A bevásárlóközpontba érve azonnal elkapott az izgalom: juj, mennyi minden, gyorsan-gyorsan, befelé! Színes egyéniségem kifejezésére változatos kollekciókat állítottam össze. A próbafülkében épp egy szűk farmerbe próbáltam magam belepréselni, amikor megbotlottam egy párducmintás cipőben és egy elhaló kiáltás kíséretében kizuhantam a fülkéből. A földön fekve igyekeztem minél több fedetlen testfelületemet eltakarni az amúgy is körém csavarodott függönnyel, amikor harsogó nevetést hallottam. Kedves arcú, szemüveges, jóképű fickó. Kisebb hibával: képtelen volt visszafojtani kitörő röhögését, bénázásomat figyelve. Igazi dívaként, a függönyt stólának használva, megvető pillantást vetettem rá, és hangsebességgel eltűntem a fülkében.
Végül, kiválasztva egy-két ruhadarabot, a kasszához oldalaztam. Egyszer csak a mögöttem álló belekuncogott a fülembe: Tervezel még hasonló mutatványokat, vagy nyugodtan beállhatok mögéd? Oh, a kis kárörvendő. Nem válaszoltam, fizettem, majd kifelé indultam soha többet koedukált üzletet! Várj csak szaladt utánam ha mégsem állnál biztosan a lábadon, hívj fel, és ott termek! majd kedves mosollyal átnyújtotta a névjegykártyáját, és visszaszaladt. Döbbenten sétáltam a kijárat felé. Vajon most rögtön hívhatom?
Ha örülsz, hogy vehetsz, még nem vagy boltkóros!
A nők többsége örömöt érez, ha néha vehet magának valamit legyen az akár egy díszes hajgumi vagy egy vadító ruha. Ezért ne érezz bűntudatot! (Legfeljebb, ha ötödikén elköltöd egy butikban a fizetésedet, és fogalmad sincs, miből élsz majd egész hónapban
)
Teljesen normális, ha időnként a reklámszöveg szellemében megveszel valamit, mert megérdemled. Aggodalomra akkor lehet némi okod, ha a feszültségeket csak vásárlással tudod levezetni, ha olyasmiket veszel, amikre egyáltalán nincs szükséged, és bár a tárgyak megszerzésekor boldog vagy, de utána bűntudat gyötör, a vásárolt árut pedig sosem fogod használni vagy felvenni. S végül, ha a költekezés anyagilag (vagy más tekintetben) romba dönt.
