Õszinteség vagy taktika?

dr. Somogyi Andrea

Aztán szép lassan, ahogyan biztossá válik a kapcsolat, és elmúlik az a korszak, amikor „se látunk, se hallunk a szerelemtől”, megmutatjuk a partnerünknek az „igazi” arcunkat. Már láthat bennünket ingerültnek, szomorúnak, esetleg trehánynak – és mi is megtapasztalhatjuk az ő gyengeségeit.

– Nem nevezném hibának a párom – számomra – bosszantó tulajdonságait, szokásait – szögezi le dr. Somogyi Andrea pszichiáter. – Hiszen ez a „hiba” szubjektív: lehet, hogy amit én annak gondolok, az más számára semmiség, fel sem tűnik. Ezek olyan, az ő lényegéhez tartozó személyiségjegyek, amelyekkel együtt „kaptam” és szerettem meg. Hiába mondják a nők, hogy „jaj, amikor megismertem, teljesen más volt, mint most”… Nem, az illető – rejtve – már akkor is rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal, csak könnyen lehet, hogy a nemes cél, a hódítás érdekében eleinte jobban kontrollálta magát, így a szerelme nem vette észre ezeket a „kellemetlenségeket”. Például, ha valaki tudja magáról, hogy fogához veri a garast, azért kezdetben el-elviszi a barátnőjét vacsorázni. Aztán, ahogy egyre biztosabb a kapcsolatban, egyre olcsóbb helyekre mennek majd, végül inkább otthon főznek valamit, hiszen „az sokkal inkább megéri, drágám, ezt te is beláthatod”. Egy személyiség-összetevő akkor válik „hibává”, amikor észreveszem, és megállapítom, hogy ezzel én nem értek egyet, teljesen másképp szoktam meg, számomra ez furcsa. Ez a felismerés akkor történhet meg, amikor már közelebb kerültünk egymáshoz, amikor eltelt egy kis idő a rózsaszín köd elpárolgása után. Ha azt hisszük, már nem kell küzdeni a másikért, kiengedünk. Amikor már őszintén meg merjük mutatni magunkat, nyilvánvalóbbá válhatnak az ellentétek.