Utazás férfi és nõ között

Bea még ilyesmit soha nem tapasztalt, sírógörcsöt kapott. Thomas megijedt, eltűnt, majd titokzatos arccal porcukorra emlékeztető valamit hozott be egy tányéron, és kérte Beát, hogy az orrával szívja fel. Utána rendszeresen együtt szippantották a titokzatos port. Egy évvel ezt követően Bea különböző panaszok miatt sorra keresett fel orvosokat, akik semmilyen hasznos tanáccsal nem tudtak szolgálni. Az egyik orvoskolléga – a por hallatán – hangosan felkiáltott: – Ez a Gerevich esete! – Így került Bea hozzám.

A porról hamar kiderült, hogy amfetamin, de nem ez volt Bea fő problémája. (Hogy mi, az egy másik tanulságos történet lesz.) Most Thomas az érdekes a számunkra, akivel mintegy fél évvel azután, hogy Beát megismertem, hozott össze a sors, pontosabban maga Bea. Thomas már régóta keresett olyan orvost, aki a kábítószerek világától sem volt idegen, és pszichoterápiás gyakorlattal is rendelkezett.

Thomas Federico García Lorca drámáinak légkörében nőtt föl: csupa nő között. Nem csoda hát, hogy a női nemhez nemcsak erős vonzódást érzett, hanem sok tulajdonságukat átvette. Első, balul sikerült házasságának elején még csak érezte, első pszichoterápiás kezelésekor már tudta, hogy valami baj van a nemi identitásával. Egyre nehezebben leplezethető, erős vágyat érzett arra, hogy nőnek öltözzön, nőies mozdulatokat tegyen, és nőként arasson sikereket.

A női sikerek azonban soha nem adattak meg neki. Valamennyi győzelmét (sportban, üzleti életben) férfiként szerezte. Talán éppen ennek köszönhetően transzszexuális utazása férfi és nő között túl hosszúra sikerült. Ezt markánsan meg is fogalmazta, amikor azt mondta: “Kétféle transzszexuális van. Az egyik azonnal rohan a sebészhez, és átoperáltatja magát, a másik viszont kiélvezi a két nem közötti kalandos út valamennyi pillanatát… Mint én.”

Thomas már Ausztráliában heroin-elvonó kezelések sorozatán vett részt. A kezelések “hatására” átállt a kokainra, amelyet amfetaminnal váltogatott. Érdekes módon kokainprobléma miatt soha nem igényelt segítséget, hozzám sem emiatt jött elsősorban. “Beszélgetni jöttem egy értelmes emberrel, aki mellesleg orvos és pszichiáter” – hangoztatta folyton. “Ne avatkozzon belém, nehéz eset vagyok, úgysem tudna mit kezdeni velem” – tette hozzá. Beleavatkoztam, a puszta jelenlétemnél fogva. Hamar kiderült számomra, hogy bár egy évvel idősebb nálam, apára van szüksége. A velem való négyéves “utazása” tudattalan kitörési kísérlet volt a nők világából. S bár tiszteletben tartottam szexuális félutasságát, talán én is hozzájárultam ahhoz – bár egyáltalán nem volt szándékomban –, hogy abbahagyta a női nemi hormonok rendszeres szedését, lába borotválását, és a hosszú ünnepekre bezárkózva a női szerep teljes kelléktárának próbálgatását.

Ahogy közeledett a férfipólus felé, úgy romlott meg kapcsolata Beával, noha az ellenkezőjét várta volna az ember.

Az idő segíti a gondolkodást. Ma úgy látom, Bea és Thomas között egyfajta sajátos homoerotikus viszony alakult ki. Csak azért tudták hosszú ideig ezt a viszonyt életben tartani, mert a homoerotika kettejük között még számukra sem volt magától értetődő, ezáltal nem kellett nevén nevezni.

Thomas jött, beszélt, hosszan, évekre nyúlóan, és közben a nagy utazó utazási kedve megcsappant. Beával végleg szakítottak. Thomas ezt röviden kommentálta: “Nő után kell néznem”. Bár máig fenntartja transzszexuális utazásának látszatát (közvetlen barátai még így tudják), valójában Thomas azzá vált, aminek az utcán szembe jövő idegen számára is látszik: férfivé. Örülök, hogy a férfivé avatás rítusában én lehettem a sámán.