Mint mindig. Azt éreztem, mennem kell. Akkor is, ha feláldozom az egzisztenciámat, sikereimet. Aztán szerencsésen alakultak a dolgok, a dzsesszzenészek hihetetlen szeretettel tanítgattak és elfogadtak. Eksztatikus élményeim voltak, amikor a dzsesszel, az improvizációval, a szabadsággal találkoztam. A Carmen után sok szakmabeli és más fontos zenész, értelmiségi, művelt ember jelezte: oké, most már értem. Persze őrült sokat segített, hogy egy világsztár, Al Di Meola partner volt ebben, eljött, együtt muzsikált velem. És jó megtapasztalni: az embereknek nem elég mindenféle vacak, kell, hogy igazi élmények érjék őket.
Valós kockázatot vállalt? Azt, hogy esetleg nincs visszatérés?
Igen. Kiderülhetett volna, hogy abban az új dologban nincs is annyi, hogy nincs elég tehetségem hozzá, hogy csak vágyaim vannak. Nehéz lett volna visszatérni. Hallatlanul sok a tehetséges, jó zenész…
A cross-over a klasszikus hangzás ötvözése a dzsesszel. Nyitottság. Mindenre, mindenkire.
A legteljesebb mértékben.
Hogy viselte, viseli az irigységet?
Fáj az irigység, a pletykaáradat. Amikor a mai napig azt hallom: nem is lopták el a fuvolámat, hanem megrendeztem, hogy tele legyen az Erkel Színház.
 |
Nehéz elfogadni egy művésznek aki mellesleg ugyanannyit gyakorol , miért van az, hogy a másiknak sikerül.
Megértem. Rengeteget dolgozom azért, hogy a vágyaim, álmaim, vízióim valóra válhassanak, tudom, hihetetlenül alázatosnak kell maradnom.
Ezzel szeretné megköszönni azt a tehetséget, amit kapott?
Nem az én dolgom, hogy a tehetségemet megítéljem, de tudom, nagy ajándék az élettől, hogy a munkatársak, a zenésztársak, fantasztikus menedzser asszonyom, a szponzorok segítségével, egyéves munka eredményeként megvalósíthattam a Carment.
Miért éppen fuvola?
Nagyon nagy adomány, hogy rátaláltam. Gyerekkorom óta túlzottan élek meg mindent, szerelmet, bánatot, fájdalmat, hétköznapokat…
Ettől szép.
Igen, ettől szép, de sokszor gyötröm is, kínzom is magamat, mert ami fáj, az nagyon fáj, igaz, ami meg jó, az nagyon jó. Szóval a fuvolázásnál az ember az ajkához érinti a hangszert, és csak úgy árad ki belőle minden. Boldogság, fájdalom, feszültségek.
 |
Harcos kis csajszi voltam. Kamasz koromban sok konfliktusom támadt a lányokkal, olykor egészen verekedésig fajultak. Természetesen nyoma sincs már ennek. Viszont máig jobban tudok dolgozni férfiakkal. Inspirálnak is, sokkal hatékonyabb vagyok közöttük. Szeretem férfiakkal körülvenni magam. Talán azért, mert férfiközegben érzem igazán nőnek magam. Nagyon fontos a visszajelzés arról, hogy nő vagyok. Örülök, hogy nőnek születtem.
Maradt valami a kamasz harcosságából?
Igazi konfliktusaim nincsenek. Felismertem, hogy ha bármit szeretnék elérni, sokkal jobb szelíden és kedvesen, mint harcolva.
A férfirajongás viszont ma is körülveszi.
Kár volna tagadni. Erőt, energiát ad. Egy Carment nem lehet úgy elfuvolázni, hogy közben az ember azt érzi, nincs visszajelzés a nőiességére. Ez nagyon fontos, s az utóbbi időben még inkább dominál a munkáimban.
Elmondhatja: tartozik valahová?
Nagyon fontos nekem, hogy közösséghez, valakihez, valakikhez tartozhassam. De sok idő és sok tapasztalás, amire az ember azt mondhatja, igen, rá számíthatok, rájuk számíthatok, ők mellettem vannak. Kamaszként sokszor mentem haza sírva, és mindig mondtam anyukámnak, “nem lehet, hogy én egy másik bolygóra születtem? Honnan ez a sok konfliktushelyzet?
Ma is nyughatatlan? Mindig történnie kell valaminek? Mi motiválta például ebben a lakáscserében?
Imádtam ezt a lakást, nagy segítségemre volt, akkor kerültem ide, amikor egyedül maradtam a gyerekekkel. Jó energiája van, déli fekvésű, napos, szép, de azt érzem, hogy valami lezárult itt. El kell menni ahhoz, hogy valóban új életet kezdhessek a mostani kapcsolatomban, emellett egyre inkább szükségem van arra, hogy kijjebb menjek a városból. Gyerekkori álmom egy kertes házban élni, hogy csak kiüljek a kertbe, s nézzem a felhőket, hallgassam a madarakat. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt lehetővé tette. Másfelől viszont biztosan megsimogatjuk majd ezeket a falakat, amikor innen elmegyünk. Egy hét van hátra… A kislányommal már könnyeztünk egy sort, ő is Rák, akárcsak én, és mi, Rákok nagyon tudunk kötődni.
 |
Mi mindenhez, ki mindenkihez hűséges?
Nem tudok más lenni, mint hűséges és őszinte. Nem tudok csalni, s mástól is ezt várom el.
Párkapcsolataiban is?
Abszolút. Soha félre nem léptem. Ezt tudják is a partnereim. Lehet, hogy nagyon ciki… Az emberek soha nem értették, azt mondják, maradi és konzervatív vagyok.
És ha mondjuk, nem kívánom, ne adj Isten, de beleszeret valaki másba?
Nem szeretek bele másba. Nincs másra energiám, ha olyan kapcsolatban élek, amelyik működik, leköt engem és feladatokat tűz ki elém. Félreértés ne essék: nem azért vagyok hűséges, mert ilyen-olyan rendes ember vagyok, hanem, mert nem tudok másmilyen lenni.
Mit szól elvált férje újabb házasságához Gregor Bernadettel?
Két felnőtt ember magánügye. Én örülnék a legjobban, ha a volt férjem végre megtalálná a boldogságot. A gyerekek miatt nyilván vannak szorongásaim, de remélem, ezek alaptalanok.
Egy interjúban azt mondta: “Szeretem, ha nagy levegőket, nagy tereket kapok, ha fölöttem már csak az ég van. Hisz az égiekben?
Egyre jobban. Abban, hogy sokkal, de sokkal nagyobb erők léteznek, mint ahogy mi azt gondolnánk.
Szereti Horgas Esztert a Jóisten?
Nézze, voltak hullámvölgyek az életemben, és most már ott tartok, hálás vagyok, mert nagyon sokat kaptam is általuk. Akkor nem így láttam, és beszélgettem is erről sokat a Jóistennel. De ma már tudom, a feladatok és az akadályok arról szólnak, hogy az ember nemesebb és jobb tudjon lenni. A gyerekeim szépek, egészségesek, ügyesek, tehetségesek, a kicsi most megy iskolába, a nagyobbik pedig már tizennégy éves, most kezd nőiesedni, boldog kapcsolatban élek, s életem nagy lehetősége előtt állok idehaza és külföldön is.
Tehát szereti önt a Jóisten.
Én remélem. Jóban vagyunk.
Akkor ma már nem fél attól, úgy hal meg, hogy valaki, egy férfi agyonveri.
Ezt akkor éreztem, amikor… Sajnos, volt az életemnek olyan szakasza, amikor bántottak, fizikailag. És a bántalmazást borzalmas megélni egy nőnek.
Férfinak is.
Persze. Embernek. Meg nyilván annak is borzalmas, aki üt. De legyünk igazságosak, nyilván nekem is részem volt abban, hogy egy embert olyan állapotba hoztam, hogy meg tudott ütni. Sokáig rettentően féltem. Gyötrő és jósló álmaim voltak. Bejöttek. Aztán volt egy időszak, amikor már egy hang is beszélni kezdett hozzám, és akkor azt gondoltam, jó lenne véget vetni ennek, mert rossz útra vihet. Alapvetően törekszem arra, hogy hétköznapi és normális legyek, közben pedig van az életemnek egy nagyon erős, nem hétköznapi, spirituális része, amit kordában kell tartani.
Álmodik mostanában?
Igen. Ezek az álmok viszont már több mint egy éve gyönyörűek. Azt érzem, igenis létezik valamilyen más erő, amikor az ember konkrétan üzenetet kap. Meg segítséget. Óriási dolog, súgnak nekem az Égiek, hogy mit kell tennem, merre kell mennem.
