Amikor kiapad a vágy…

Hamar cinkosok lettünk, annyi titokra derült fény. Ennek a finom, kulturált, úgynevezett “jól nevelt” lánynak a kamaszkora a magára hagyott, tekintélyproblémákkal küszködő gyermekekhez hasonlóan alakult, de gyönyörű külseje miatt sokkal drámaibb fordulatokkal bővelkedett.

Eszter – rácáfolva a közhiedelemre (mely szerint a szexuális fejlődés első látványos állomása három- és hatéves kor között van, majd ennek megnyilvánulásai eltűnnek, hogy azután kamaszkorban még nagyobb intenzitással törjenek elő) – kilencéves korában már hatalmas szexuális fantáziával rendelkezett. Vágyai még nem tettek különbséget férfi és nő között, leginkább csoportos jelenetekről álmodott.

Szép külseje korán provokálta környezetét, tizenegy éves korában előbb egy lánnyal szerelmeskedett, majd néhány hónappal később egyik fiú udvarlójával. Első élményei olyan erősek voltak, hogy hamar kialakult a kép magáról: “jó vagyok a szexben, szeretem csinálni, miért ne?”. Tizennégy és tizennyolc éves kora között négy évig volt szerelmi kapcsolata egy fiúval, ezzel párhuzamosan azzal a lánnyal is, akivel elkezdte szexuális életét. És közben sok-sok alkalmi kapcsolat is akadt.

Tizenhat éves korában – ekkor már egyedül lakott – erőszakolták meg először. Barátja elleni bosszú áldozatává vált, nyolc férfival kellett közösülnie. Alig élte túl. “Szeretem a szexet, doktor úr, de önként és dalolva, nem a torkomra szorított késsel, a halál árnyékában…” Depressziós lett. A kokain dobta fel. Három hónap múlva már intravénásan adta be magának. Hamarosan már csak a szer hatására volt képes szexuális kapcsolatra.

Amikor megismerkedtünk, olyan gyógyszert szedett, amely kiapasztja a nemi étvágyat, miközben javítja a hangulatot. Eleinte ezt alkohollal ellensúlyozta – az ital oldotta a gátlásait, fokozta a szexuális késztetéseit. Azután az a fonák helyzet alakult ki, hogy mozdulataival, tekintetével továbbra is erősen vonzó hatást gyakorolt környezetére, de az intim helyzetektől távol tartotta magát.

Szülei ekkor vették magukhoz. Újra kislány lett, és folytatódott az, ami a gyermekkorában félbeszakadt: minden felelősség lehullott róla, akkor ébredt, amikor kedve tartotta, semmilyen kötelezettsége nem volt. Csak a “gyógyulás”.

Fotóiból albumot készített, valamennyit apró, sűrűn teleírt sorokkal látta el, hogy mindenki számára érthetővé tegye a fényképek látványát. Az egyik fotón elegáns dáma, a másikon szakadt ruhájú, fiús rocker, megint másikon egy gyönyörű fotómodell néz kihívóan a kamerába.

“Talán azért szeretem ezeket a képeket, mert arra emlékeztetnek, hogy nő is voltam valamikor” – tört ki belőle, jelezve, hogy “hidegségét” érzi a legnyomasztóbb tehernek. Fokozatosan levetkőzte élete deviáns korszakának örökségeit, s legfőbb gondja már nem a frigiditás lett, hanem az, hogy minél hamarabb és minél kevesebb áldozattal váljon felnőtté. Talán azért is apadt el a vágya, hogy újra kezdje pszichoszexuális fejlődését attól a ponttól, amikor – éretlenül – nekivágott.

Így Eszter másodszor veszítette el szüzességét. Kamaszkora végérvényesen lezárult.