Ahol vannak még érzelmi tartalékok, ott ettől megerősödik a kapcsolat
Tizennégy éve ismerkedtem meg a férjemmel. Júniusban találkoztunk, augusztusban megkérte a kezem, december végén összeházasodtunk. Eddig úgy éreztem, a két tinédzser fiunkkal mi vagyunk a tökéletes család meséli Edit. Két hete rá kellett jönnöm, a férjem és a barátnőm között több van egyszerű barátságnál. Dédnagymamám szokta mondani: Nagy kötényének kell lennie a feleségnek, hogy sok minden aláférjen. Engem úgy neveltek, hogy a család a legfontosabb, így gondolom ezt most is. Attól még, hogy egyszer megbotlott, szeretem a férjem, úgy érzem, kötelességem segíteni őt, még egy esélyt adni neki. Előtte eszembe sem jutott, hogy a házasságunk ellaposodása ellen praktikákra lenne szükségem. Azt hiszem, egy kapcsolatban minden két emberen múlik, nyilván én is hibás voltam abban, hogy ide jutottunk, talán pont azzal, hogy nem figyeltem rá eléggé. Nekem ez az első kapcsolatom, nincs gyakorlatom abban, hogyan kell megtartani egy férfit. A házasságkötésünk után jöttek a gyerekek, közben tanultam: szereztem a meglevő két diplomám mellé egy harmadikat is. Azt gondoltam, elég, ha jó anya vagyok, vezetem a háztartást, és a munkahelyemen is helytállok. Rá kellett jönnöm, ez semmit nem számít, ha a férjem közben nem érzi azt, hogy mellette állok, figyelek rá.
Tudom, hogy Tamást sok kísértés érte. Ő ügyvéd, az ügyfelei néha éreztetik vele, többet szeretnének mint egy munkakapcsolat. Ezt mindig elmeséli itthon is, és én természetesnek tartom, hiszen nagyon jóképű. Azt sem tagadom, engem is értek kísértések, hiszen a munkám során sok emberrel kerülök kapcsolatba.
Leültünk, megbeszéltük a dolgokat, és úgy gondoltuk, adunk magunknak még egy esélyt. Szerencsére nyári szünet van, a gyerekek a nagymamáknál nyaralnak, így tudunk kettesben lenni, egymásra figyelni. Rájöttünk, az évek alatt sokat változott a kapcsolatunk, egyre kevesebbet törődtünk egymással. Most ismét eljárunk motorozni, moziba, grillezünk a kertben. Napközben is telefonálunk egymásnak, gyakran ebédelünk együtt. Csupa olyan dolgot csinálunk, mint a kapcsolatunk elején. Kocsival járok dolgozni, de néha a férjem értem jön motorral, ilyenkor motoros felvezetéssel megyek haza. Tamás figyelmeztet, hogy a közös programokat írjam be a filofaxomba, mert így biztosan jut időm rájuk.
Azt gondolom, a legjobb házasságmegtartó praktika, ha figyelünk egymásra, és sokat vagyunk kettesben. Tulajdonképpen nincs szükség nagy dolgokra, csak arra, hogy tudatosan alkalmazzuk azokat a gesztusokat, amiket egy kapcsolat elején tudattalanul is megteszünk.