nlc.hu
Aktuális
Fiatalon jó volt vadnak, nyersnek lenni

Fiatalon jó volt vadnak, nyersnek lenni

Én még mindig valahol a körúti zugomban izzadtam, õ meg már rég valahol a Káli-medencében sütkérezett, amikor valami mély késztetést éreztem arra, hogy felhívjam telefonon.





– Juli, amióta beszéltünk, sokkban vagyok.

– Ezt most éppen bóknak szántad?

– Nem… azazhogy igen… illetve nem erről van szó… Most teljesen összezavartál…

– Szóval jóvá akarod tenni a bűnödet?

– Melyiket is?

– Hogy arcátlanul a szemembe hazudtál.

– Én? Mikor? Még arcásan sem, nemhogy arcátlanul.

– Amikor képes voltál azt a szemenszedett valótlanságot mondani, hogy megszépültem.

– Nem igaz! Én ilyet nem állítottam soha! Csupán közöltem veled, hogy még szebb, vonzóbb, izgalmasabb vagy, mint eddig.

– Jaj, de vicces vagy!

– Ez így van, hidd el! Vannak nők, akik negyven felett lesznek fantasztikusak. Ilyen volt Romy Schneider vagy éppen Sophia Loren.

– Teljesen lökött vagy! De azért, ha találkoznál vele, nyugodtan megmondhatod, hogy adjon neked egy rendes szemüveget!

•

A háttérben gyerekzsivaj hallatszik. Juli hangja hirtelen megváltozik. “Bocs, de mennem kell”, mondja. “Tegnap biciklizés közben lekapta a nap a gyerekeket. Megyek, bekenem őket.” Köszön, és, megint elmondja, hogy oltári nagy hülyeség az, amit a múlt héten abban a pasaréti presszóban állítottam.

•

Pedig nem volt az. Szemben ültem egy kőrakáson, amikor egyszer csak megjelent a téren, és rögtön lenyűgözött. Pedig amikor először találkoztunk a Katona József Színház öltözőjében, feszültnek éreztem, bizalmatlannak, mint aki igazából nem is döntötte el, hogy akarja-e egyáltalán azt az interjút. Kérdéseimre kimérten és távolságtartással válaszolt. Legközelebb a Játékszín folyosóján beszélgettünk próba közben. Meglehetősen zaklatott volt a helyzet: időnként szólították, és bement a színpadra. Egyéb szabadideje nem lévén – néhány hónappal volt a legkisebb gyerek születése után – így amint vége volt a próbának, már rohant is haza Dávidhoz – választottuk ezt a fura megoldást. Most viszont egy megállapodott hölgyet látok, annak az embernek a magabiztosságával, aki a zsigereiben érzi, hogy a helyén van. Én el is rebegem, hogy mennyire lenyűgözött. Tiltakozik. Ezen elvitatkozunk egy darabig, aztán hirtelen elhallgat. Én is abbahagyom a motyogást, tudom, valami fontosat fog mondani.





– Igen, az ember fiatalkorában olyan, mint egy vadgesztenye, azzal a nagy tüskés-érdes védőburokkal, aztán amikor lehull róla, ott marad fényesen, barnán, kerekdeden.

– Baj? Kár a tüskékért?

– Kicsit azért jó volt vadnak, nyersnek lenni. Olykor érdekesebb, mint így simábban, szabályosabban. De nem is az a nagy baj! Sokkal inkább az, hogy ez azt jelenti: öregszünk.

– Ugyan! Te még hol vagy attól!

– Hoool? A kellős közepében. Negyvenhét éves vagyok. Érted?!

Ekkor jön el az a pillanat, amikor kifejtem nézeteimet vele, meg Sophiával kapcsolatban szépségről, érésről.

– Hülyeség. Tudod, ki szép? Például Kováts Adél, Tóth Ildi, Gryllus Dorka. Ők igen.

– Ők is. De ez nem zárja ki.

– Én jó pillanataimban talán tudtam attraktívan kinézni. De nem is biztos, hogy voltak jó pillanataim… Hülyeség.

Fiatalon jó volt vadnak, nyersnek lenni – II. rész >>

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top