Ásványvíz helyett csapvíz, fogas helyett ponty – II. rész

ÉTELEK, a nagy(obb) pénz

Az ételeken is sokat lehet keresni. Egy főétel a frekventáltabb övezetekben három-négyezer forintba kerül. Az “okosság” alapja pedig itt is ugyanaz: a vendég mást kap, mint amit kért, vagy legalábbis nem annyit…

Fogas Kárpáthy, azaz lecsós ponty

A becsapásra legalkalmasabb vendégek a külföldiek, azon belül a távol-keletiek. Ugyanis minél messzebbről jött a vendég, annál kevésbé ismeri a magyar konyhát. Olyan, mintha mi ülnénk be egy tokiói étterembe. Bármit rendelnénk, elhinnénk, hogy azt hozták ki a pincérek.

Régebben voltak olyan kiszolgálók, akik a távol-keletiek “lehúzására” szakosodtak. Az egyik örökzöld történet, amikor egy japán turista “fogas Kárpáthy”-t rendelt. Ez eredetileg egy grillezett fogas, tejszínes-kapros rákragu szósszal, valamint körettel. Felszolgálónk a konyháról rendelt egy adag lecsót és sült krumplit, majd a kettőért kifizetett hatszáz forintot. Egy korábbról megmaradt (az előző vendég otthagyta a tányérján) rántott pontyot rárakott egy tiszta tányérra, leöntötte a lecsóval, mellérakta a krumplit, és voilá… máris kész lett a “Fogas Kárpáthy”. A japán egész este lelkendezett, hogy életében nem evett még ilyen jót, még borravalót is adott neki.

Klasszikus módszer az úgynevezett vegyes tálak értékesítése is, mert azokat innen-onnan “lecsippentett” húsokból a pincérek maguk is el tudják készíteni. A vendég szempontjából ez nem akkora gond, ha azelőtt csippentenek le egy-egy húsdarabot, mielőtt kivinnék valakinek (így az csak kisebb adagot kap). A probléma akkor van, ha a tányérokon visszamaradt húsokat használják fel. Ezeket extrémtálaknak nevezik, és csak olyan vendégeknek lehet eladni, akikről látszik, hogy naivak.

Szervizdíj

Ma már törvény tiltja a tíz százalékos szervizdíj belekalkulálását az árba. A számítógépes számlázó rendszerek mégis úgy vannak kitalálva, hogy számlakészítésnél megkérdezik, felszámolják-e a tíz százalékot. Íratlan felszolgálószabály, hogy a magyaroknak tilos, ám a külföldieknek kötelező.

Honnan is tudhatnák ők a magyar törvényeket? A trükköt tovább lehet fokozni: ha a külföldi vendég megkérdezi, vajon benne van-e az árban a borravaló, a válasz mindenképp: “Nem, a borravaló nincsen benne, csak a szervizdíj.” A kettő persze ugyanaz, de egy leleményes felszolgáló meggyőzi a külföldit, hogy a szervizdíj az étterem tulajdona, és neki csak a borravaló jár. Ötből három vendég még egyszer ad tíz százalékot.

Váltsunk “okosan”!

A vendég sokszor csak euróban tud fizetni. Ez persze egy étteremben megoldható, de az árfolyamot a felszolgáló határozza meg. A szaknyelv ezt árfolyamnyereségnek hívja, ám, ha igaz a fáma, miszerint egyszer – részeg angoloknál – 1 font = 40 forinttal is sikerült számolni, akkor talán nevezhetjük uzsorának is.

De mennyi is az annyi?

A pincérek keresete abszolút helyfüggő, nem mindenki kapja meg ugyanazt a pénzt a munkájáért. A felszolgálás egyébként fárasztó fizikai munka. Hosszúak a műszakok, sokat kell állni, ráadásul folyamatosan csinosnak, ápoltnak kell lenni, és sokat mosolyogni. Ma egy felszolgáló átlagosan, tisztességesen száz és kétszázezer forint között keres havonta. Sokan nincsenek bejelentve, legfeljebb ötvenezer forintra. Egyes helyeken fix alapfizetésük van, ezt egészíti ki a forgalomtól függő jutalék.

Ha emellett az összeg mellett az “okosságok” is bejönnek a képbe, akkor a felszolgáló keresete már csak gátlástalanságán és erkölcsi érzékén múlik. Annyi azonban bizonyos, hogy sokat-sokáig rabolni nem lehet, mert előbb-utóbb észreveszik: vagy a vendég, vagy a tulajdonos. A nagy “pénzlenyúlások” általában egy szezonig szoktak kitartani. Ha valakinek összejön, fejenként minimum havi százezer extrával számolhat. A határ pedig a csillagos ég.

Van remény

A fiúk nem győzik hangsúlyozni, hogy az éttermek többsége manapság már tisztességesen dolgozik! Ezért a megoldás nem a vendéglők elkerülése, hanem helyes kiválasztása.

(Véleményüket várjuk a g.kertesz@sanomabp.hu email címen.)

Legyen gyanús…,

1. …ha részletes számla helyett csak egy sajtcetlit kapunk, rajta kézzel írt számokkal. Mindenképpen kérjünk rendes, gépi számlát, mert mindenhol kötelező ilyet adni! A sokadik kör után nehéz “csak úgy” visszaemlékezni, miből, mennyit és hányszor kértünk…

2. …ha bemegyünk az étterembe, és a felszolgálók zsebre tett kézzel cigarettáznak a pultnál, s alig vesznek észre minket, akkor az ilyen helyen nem ellenőrzik őket a főnökök, könnyű az “okosság”…

3. …”Extrém” vegyes tálak. Legyen gyanús, ha a grillezett húsokon kívül “oda nem illő” dolgok is vannak a tálon, például marhapörkölt, lecsó, rántott ponty, stb.