nlc.hu
Aktuális
Nem hõs, csak kíváncsi

Nem hõs, csak kíváncsi

Égnek állt a hajam, amikor csinos kolléganõnk, Dobray Saci mosolyogva elmesélte, hogy kiruccant riportot írni az Olaszországban állomásozó magyar szezonprostituáltak életérõl.




Sarolta korábban modellként dolgozott, a tévéből is sokan emlékezhetnek a babaarcú képernyős lányra. Ilyen adottságokkal én már azt is erősen meggondoltam volna, hogy beszálljak-e egy vadidegen, ám lányokat futtató férfi kocsijába. Azt az ötletet pedig végképp elhessegettem volna magamtól, hogy repülőre szálljak, majd egy olasz nagyvárosban bekopogtassak egy ismeretlen lakás ajtaján, ahol napi tíz-tizenöt menetre szerződött lányok várják, hogy csengjen a telefon. Saci elmondta, hogy az indulás előtti éjszaka ő sem sokat aludt, de a félelmét legyőzte a kíváncsiság. Egyszerűen tudni akarta, hogy megy ez, mi késztet több ezer átlagosnál jobb külsejű, és gyakran sokkal rendezettebb szociális helyzetű fiatal lányt arra, hogy néhány nap alatt másfél-kétszáz férfi érintését elviselve jussanak nagyobb összegű készpénzhez. Inkább bele sem gondolt, milyen következményekkel járhat egy olyan világba kirándulni, ahol a játékszabályok sokkal keményebbek, mint bármi, amit eddig megtapasztalt. Az is csak utólag derült ki, hogy az olasz rendőrség razziája esetén nem feltétlenül nyújt védelmet egy magyar újságíró-igazolvány. Ennek ellenére újra belevágna, mert úgy érzi, olyasmit tudott meg, amiről tudósítani akar. Megkérdeztem, vajon egyéb helyzetekben is ilyen vakmerően viselkedik-e, amire hevesen tiltakozott. Nem tartja magát adrenalinfüggőnek, sosem ugrana ejtőernyővel, kicsit tart a repüléstől, nincs az a dzsungeltúra, amelyen önként részt venne, mert inkább kerüli a kígyókat, szúnyogokat és egyéb vadállatokat. Alapvetően ugyanis nem bátor ember. Csak ha cikket ír.

A száguldás szerelmese

– Átlagos életet élek, a nyomdaiparban dolgozom, és idővel kezdtem érezni, hogy jó lenne felpörgetni valamivel az adrenalinszintemet – meséli Keresztes Gyula. – Gondolkoztam, mi lenne számomra a nagy kaland, és rájöttem: a száguldás hiányzik! Persze, nem a közutakon akartam átlépni a „hangsebességet”, hanem versenyeken, ezért feladtam egy hirdetést egy ralis honlapon – navigátornak jelentkeztem. Azért navigátornak és nem sofőrnek, mert aki vezet, annak vagy egy jó kocsija, vagy egy jó szponzora, vagy sok pénze van … Pár nap múlva felhívott Sindely Gábor autószerelő, akinek a ralizás a hobbija. Kipróbáltuk egymást – nem lettem rosszul, pedig elég húzós terepen „vizsgáztatott” –, és azóta együtt versenyzünk. Egy-egy verseny nagyon jó buli: egyrészt rendkívül izgalmas falni a kilométereket, jól teljesíteni a pályán, másrészt remek társaság jön össze ilyen alkalmakkor. Mivel a hétköznapjaimban „normális” életet élek, nagyon kikapcsol és feldob, hogy a ralisok csapatához tartozhatom. Ha ez nem lenne, keresnék valami más, hasonlóan „pörgős” kihívást.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top