 |
Július végén egy hetet töltöttem Jesolóban, a Velence-közeli üdülőhelyen. Eszem ágában sincs a Balatont a tengerparthoz hasonlítani, de azt elmondom, hogy e felkapott, itáliai üdülőhelyen “túltengtek” az olaszok. Büszkék a vidékre, övék a tenger… Ahogy a Balaton a miénk! Akkor is miénk volt, amikor itt randevúzott a “két Németország”, és ma is az, amikor még nem alakult ki az új vendégköre.
 |
| Simonné Zákonyi Tünde |
Ha a Balaton beszélni tudna, biztosan azt mondaná, hogy köszönöm, már egészen jól vagyok állítja lelkesen a Füreden élő Simonné Zákonyi Tünde, FOTÓ az 1995-ben életre hívott Nők a Balatonért Egyesület elnöke. Kiváló szakemberek dolgoznak azon évek óta eredményesen, hogy ez az élő-lélegző tó végre gyógyuljon, megálljon az algásodás, “magukhoz térjenek” a nádasok, véget érjen a halpusztulás. Az egyesületünk is sokat tett azért, hogy befejeződjön a Balaton “lerablása”, mi hívtuk össze a “Konzílium a gyengélkedő Balatonért” konferenciát, ahol a legjobb szakértők egyeztették a teendőket. A tó meghálálja az erőfeszítéseket! Tihanyban láthatóvá vált, hogy a partnak saját, természetes kőzátonyai vannak, ráadásul olyan növényfajok tűntek fel, amelyek száz éve nem éltek meg itt.
Útközben gyönyörű, új házakat láttam, de azt is, hogy a Zimmer frei feliratokat egyre inkább felváltják az “Ez a ház eladó”-táblák.
Megváltozott a világ, változik a Balaton-környéki élet is mondja Tünde határozottan. Nem baj, hogy nincs elviselhetetlen tömeg, lesz majd több vendég is, legfeljebb mások… Tudod, mi a legfontosabb? Hogy legyen vége a tó évtizedes lejáratásának! Tavaly annyit írtak, beszéltek arról, hogy alig van víz a Balatonban, hogy még azok se jöttek, akik szeretik a vidéket. Miért nem azzal reklámoztuk a tavunkat, hogy “kisgyerekes családok most nyaraljatok itt? Nektek való a víz: egyre tisztább, nem mély. Az is bosszantó, hogy összehasonlítják a tengerpartokkal. A mi Balatonunk Közép-Európa legnagyobb tava, nem a tengerekhez kell mérni, hanem a tavakhoz! Én optimista vagyok. Épp az egyesületünk bizonyítja, milyen sok itt a lokálpatrióta, hogy mennyien fáradoznak önzetlenül azért, hogy ápoltabb legyen a vidék, hogy felkutassák a környék múltját, hogy a fiatalabb generációkat arra neveljük, óvni kell a kincsünket. Ezért jelentetjük meg a könyveinket, ezért rendezünk a tóhoz kötődő népdal- és prózamondó versenyeket, ezért adunk ki CD-t, készítünk környezetvédelmi társasjátékot. Lassan formálódik egy más, új szemlélet, a most felnövő generáció már nem fogja sittel, autógumival feltölteni a partot! Azért (is) dolgozunk, hogy ők soha ne feledjék majd el azt az indián mondást, miszerint ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó fókát, és kifogtad az utolsó halat, akkor rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető
 |
“Történelmi időkben a tó vízszint-ingadozásai több méterre rúgtak, s 1860-tól, a Sió-zsilip megépítésétől kezdve szabályozták a vízállást az Adria fölött 104 méter körüli értékre Az elmúlt évek száraz, kevés csapadékot hozó időjárása miatt a vízállás tartósan alacsony maradt. Az idegenforgalomnak, a vízi sportoknak ez az állapot nem kedvező, viszont azt is tudjuk, nem tart örökké, s a természet majd helyreállítja a magasabb vízállást. Ne feledjük, hogy az 1800-as évek derekán a Fertő-tó fenékig kiszáradt, majd minden különösebb beavatkozás nélkül helyrejött!” (Részlet Bíró Péter akadémikus előadásából mely a “Konzílium a gyengélkedő Balatonért” konferencián hangzott el.)
 |
| Györgydeákné, Takács Hajnalka |
Autózunk az északi parton, megint rájövök, hogy Badacsonytól Akarattyáig elkényeztet minket a természet. Oly csodás a vidék, hogy lassan belém költözik Zákonyi Tünde lelkesedése. Képtelenség, hogy ne fedezzük fel újra a Balatont! Igaz, néhány településen jó volna lekaszálni az útmenti gazt, jó volna javítani az utakat, megszépíteni a vonatokat (Almádiban mesélte néhány kamasz, hogy szánalmas a vonatok állapota!), ha minden település rátalálna a saját arcára. Ez utóbbiért sokat tesznek a lokálpatrióták! Nemcsak olyan népszerű településeken, mint Füred vagy Tihany, de a “kis” Kenesén is.
Györgydeákné, Takács Hajnalka FOTÓ könyvtáros olyan lelkesedéssel beszél a programjaikról, a könyvtár óriási forgalmáról, hogy lassan elhiszem: Kenese a világ közepe. Nem tudnék másutt élni mondja hévvel , és sok helybélivel meg a kulturális intézményeink igazgatójával, Győrfiné H. Mariannával együtt örülök annak, hogy a tíznapos “Balatoni Kapunyitónkon” feketéllett a kikötő környéke a tömegtől, hogy a sportnap éppolyan népszerű volt, mint az olvasótalálkozók, a koncertek vagy a kiállítások. Büszke vagyok arra, hogy Kass János-kiállítás van a Faluházban, hogy Faludy György dedikál a könyvtárban, hogy színházi előadással is kedveskedünk a vendégeknek… Közben tudom, aggódnak a vendéglősök és a szobakiadással foglalkozók, de alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez! Ha nekünk fontosak a nyaralók, akkor a programjainkkal idecsábíthatjuk, újból ideköthetjük őket.
Hogy vagy, Balaton? – II. rész >>
