Szex futószalagon, pénz a kakaóban – II. rész

Amíg Gabi a szobában az olasszal foglalkozik, a lányok próbálják megfejteni a tegnapi „pangást”. „560 euro! Tiszta vicc…” – csóválja a fejét lemondóan a fekete. „600-ra emlékeztem” – ráncolja a homlokát Laura. „Mert hatan voltak, de kettő csak sz… (orális szex) volt. Az négyszer száz és kétszer nyolcvan” – számol Timi, és hozzákezd a krumplipucoláshoz. Én meg csak ülök és nézek, valahova jó messzire. Majd biztos megszokom… Ajtócsapódás kintről, már jön is Gabi. A másik két lány abba sem hagyja a beszélgetést, ő pedig felhörpinti a maradék kávéját: „De jó, még meleg…” Úgy tíz perce hagyhatta itt. Várom, hogy mondjon valamit. Mond is: „Szóval akkor rakott krumpli?” A telefonok folyamatosan szólnak, Laura most is egy értetlenkedővel küzd. Végre sikerül letenni: „Az ostoba, értetlen görény! Nem fogja fel, hogy hiába jön nekem századszor is az análos kérdéseivel, nem fogom telefonba részletezni, hogy mi van!” A másik két lány kap az alkalmon, máris tovább elemzik nekem a helyi „vendégeket”: „Nem elég, hogy tök sötétek, még büdösek is! A legjobb öltönybe csomagolt üzletemberek is… nem fürdenek, vagy mit tudom én, de minimum ragadnak az izzadtságtól… a többiről nem is beszélve… gusztustalan.” Gabi hozzáteszi, az „előbbi” büdösnek büdös volt ugyan, de egész normálisnak tűnt, szépen megköszönte a dolgot és még azt is mondta „Jo nápót…” „Istenem, már csak három napot kell kibírni!”– sóhajt Timi.

Kb. 16 óra

Gabinál négyen, Timinél és Lauránál is hárman jártak eddig. Nagyon keveslik. Lettek volna még ketten, de kiderült, hogy „ötvenesek”, azaz ötven euróért akarták, az meg nem megy. Még mindig a konyhában. Cigizés, csokizás, fehérnemű-katalógust lapozgatunk… Kapucsengő. A három lány kicsoszog, konyhaajtó becsuk. Férfinevetés, beszédfoszlányok kintről. Mind visszajönnek: „Engem vitt volna, de csak hetven van nála. Állítólag leugrik a bankautomatához. Kíváncsi vagyok… Meg éhes” – dünnyögi Timi, és már matat is a hűtőben. Csöngetnek. Visszajött az automatás, ő már rúgja is le a mamuszt, indul a dolgára… Gabi a fejéhez kap: „De hülye vagyok, a pénz…!” Kihalászik egy nagy tál kakaóporból néhány ötven euróst, majd gondosan leporolja őket: „mindig eldugjuk valahova, tudod, ha valaki el akarná vinni…” Néhány perc telik el, Timi végzett. „Perverz, béna állat” – mondja rezzenéstelen arccal, és lecsap a katalógusra: „Holnap megveszem ezt a virágosat. Meg kell egy sima fehér, a normál életembe…”

Kb. 18 óra

Lassan megy az idő. Timi az ablaknál, a napba tartja az arcát: „…-ban, az ottani lakásban legalább van erkély, lehet napozni. Meg futógép is… Igaz, hogy kisebb, és a fürdőben kell dekkolni, amíg a másik szobán van…” Kiderül, Laura húga most éppen az emlegetett lakásban „dolgozik”. Hívja is, náluk mi a helyzet.
“ …nyolc eddig?! Itt meg alig valami… – panaszolja a mobilba, és a lányokra néz. Timi irigykedve csóválja a fejét: „De jó nekik! Szerintem összehozhat ma ezerötszáz eurót is… Megmondom Z.-nek, legközelebb oda írjon be!” Gabi helyesel, ő is megpróbálja. Tudja, nem lesz könnyű, mert augusztusig tele vannak a lakások: „Így is csak nyolc hét múlvára kaptam legközelebb időpontot… Hihetetlen, mennyi az új lány! A kurvák!” – nevet. Kis csönd, aztán komolyra vált, maga elé mered. „És én vagyok a legnagyobb kurva… Pénzért dugok… Hihetetlen… Néha már hányok magamtól.” Laura és Timi feláll: unatkoznak, mennek, néznek benn valami DVD-t. A vörös lány folytatja: „Tudom ám, hogy ez nem való nekem. Én nem vagyok olyan. Ez különben sem normális dolog. De csak így tudom elérni, amit akarok… Mert nekem van célom!” Valami üzletet akar. Egy éve kezdte, még egyet ad magának. És mesél nekem, a vadidegennek: „Az egész család értelmiségi, csak én vagyok ilyen kretén, hogy nem tanultam tovább érettségi után. Ha most látnának…!” Szerinte lekésett mindenről. 23 éves… Próbálkozom: talán csinálhatna mást is… „Csinálok én! Van állásom otthon: marketing… Soha nem voltam szegény, de hogy a fenébe alapoznám meg az életem havi kétszázezerből?!” Azt mondja, lehet, hogy hülyének tartom, de amit elér, azt maga akarja elérni. „Ha majd úgy állok anyagilag, hogy akár három gyereket is el tudnék tartani egyedül, nyugodt leszek. Nekem ez a minimum.” Tizennyolc éves korától táncolt szórakozóhelyeken, aztán bárokban. Utálta: „Ott ül egy gusztustalan, dagadt, büdös disznó, neked pedig meztelenül kell vonaglanod előtte, az ölébe ülnöd, miközben össze-vissza fogdos… Hányinger volt az is, akkor pedig bevállalom inkább ezt itt, több pénzért. Nekem ez még személytelenebb is…” Leszedjük az ebéd romjait az asztalról.

Kb. 22 óra

Kiefer Sutherland valami elnökjelöltet akar meggyilkolni. Megy a DVD. Kapucsengő. „Megnézed?”– kérdeznek, egy üldözéses jelenetbe feledkezve. Kihajolok a lehúzott roló alatt: kopasz, nagydarab pasi téblábol odalenn, meggypiros sporttáskával. Laurát akarja. Ő pedig, amíg a pasas a fürdőszobában matat, még visszaszalad.
„Leállítjátok addig?” – kérdezi. Leállítjuk. Az olasz közszolgálatin valami elmebeteg show-műsorban ordibálnak. Közben ütemesen kopogni kezd a „dolgozószoba” fala. „Szegény…” – mondja együttérzőn Gabi. Alig tíz perc, és már érkezik is a szőke lány. „Most akkor rájött a feka, hogy a csaj a CIA-nek dolgozik…?” – érdeklődik, miközben becsatolja a melltartóját.

23 óra

Kikapcsolják a telefonokat: „bezártunk.” Esti elszámolás. A lányok az ötven eurósok köré gyűlnek. Vita nincs, mindenki tudja pontosan, mit csinált és mennyiért. Marad egy „gazdátlan” kupac is.

Kb. éjfél
Timi „dolgozószobáját” választom az alváshoz. Még a tiszta ágyneműt is felhúzza nekem. Látja, hogy fázom, szabadkozik: „Bocs, de kinyitottam az ablakot. Az utolsó elég büdös volt…” Jó éjszakát kívánunk egymásnak, egy ideig még hallom a kacsás mamusz csoszogását. Kifordítom a matracot. Gyorsan kiegészítem a napközben firkantott jegyzeteimet. Rend van, mellettem az éjjeliszekrényen csak egy csomag babatörlőkendő, és egy tubus síkosító.
(A következő számban: még három nap a lányokkal…)