 |
Pedig szép életünk lehetne, szeretem a Páromat, nem vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan, amit nagyon szeretnénk, de egyfolytában görcsölök valamin. Sokszor nem is tudatosan nyomasztanak a problémák… Voltam többször szerelmes, a kapcsolataim rendre úgy alakultak, hogy a kezdeti stádiumban, amíg a szerelem mindent elhomályosított, tudtam felhőtlenül boldog lenni. Amikor azonban a kapcsolat belépett az együttélés fázisába, a gondok kezdtek elhatalmasodni a mindennapokon… A Kedvesemnek kezd elege lenni abból, hogy sosem vagyok jókedvű, és az előző kapcsolatom is a szorongás miatt ment tönkre. Nagyon szeretnék változtatni ezen, merre induljak el? Barack.
 |
Azt írod: “anyukám szerint ennek ellenére kudarc vagyok, mert nem élek vele”. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de megdöbbentő anyukád ostobasága és önzése! Először is, egy 30 éves embernek már optimális a saját életét élnie, a saját közegében, életterében. Sok olyan embert ismerek, akik különféle okok miatt még mindig a szülővel, vagy szülőkkel élnek, és van, akiknek ez klasszul is megy, szeretik, kényelmes, stb. Én mégis azt gondolom, hogy alapvetően ennyi idősen már a pároddal, vagy akár egyedül is egészségesebb élni. Az meg aztán, hogy anyukád kudarcnak is nevez mindezért, az önzés csúcsa! El ne hidd neki! (Önmaga szeretetét gyakorolja, nem a másikét!)
Egyébként is, mindettől függetlenül törekedni kell a szülők elengedésére! És még sok minden másnak az elengedésére is, amit tőlük láttál, tanultál. (Nyilván a negatívumokra, tévedésekre, önsorsrontó attitűdökre gondolok, nem az értékekre.) Például mennyire voltak aggodalmaskodóak a szüleid? Mennyire láttad azt tőlük, hogy hazaviszik munkahelyi gondjaikat? Mennyire tanították meg neked, hogy az élet nem fenékig tejfel? Ez egy illúzióvilág, drága, és úgy éled meg, ahogyan te akarod, és képes vagy rá! Aszerint, ami benned van. Te vonzod be a dolgokat – persze, van magasabb erő is -, de hatalmas ajándék a szabad akarat. Jogod van laza, boldog, termékeny, elégedettséget adó életet választani! Elindulhatsz ezen az úton! Ez egy hosszú, kitartó belső munka, de ha ráérzel az ízére, onnantól te vagy a hajód kapitánya!
Mindenképpen ajánlom, hogy indításképpen olvasd el Thorwald Dethlefsen A sors, mint esély c. könyvét. Majd vegyél a kezedbe Osho-t, az ő zen életfilozófiája jót fog neked tenni! Fontos, hogy minden napra találj olyan tevékenységet, ami lazít! MINDEN NAP csinálj valamit biciklizz, ússz, fuss vagy tollaslabdázz, hagyd, hogy a sport, a játék segítsen lelazulni! Ajánlom a jógát, vagy tai chit is, rá kéne szoknod! Én tudom, hogy sport és meditáció nélkül már szétestem volna! Sokszor elmondtam, leírtam, most újra: enélkül nem lehet harmonikus életet élni! A másik dolog: ne vedd a mások gondját a válladra! Az, hogy a szüleid válnak, az ő döntésük, az ő történésük és tanításuk, és bármilyen nehéz is, próbálj meg szemlélődő lenni, amennyire csak lehet! Hiszen mindkettőnek igaza van a saját szempontjából, mindkettőt meg lehet érteni, de ez a “meccs” az övék, nem a tiéd!
Az, hogy anyukádnak csomót találtak a mellében, egy jel. Jel, amire oda kell figyelni! A nőiségén, az adáson való görcsössége az, amin többek között dolgoznia kell! (Ajánlom mindkettőtöknek Thorwald Dethlefsen A betegségek jelentése és jelentősége, és Rudiger Dahlke A lélek nyelve: a betegség c. könyvét.) Ahogy hazaérsz a munkából, irány sportolni, jógázni, kirándulni, bármit, amihez kedved van, ami jól esik! Konzultálj a barátoddal, csináljatok magatoknak minél több kellemes élményt! Kényeztesd magad, lazulj, szórakozz többet! Fektess magadba energiát! És lehetőleg – ha teheted – minden nap vedd rá magad valamire a felsoroltak közül! Próbálj meg minden nap relaxálni is, és vizualizáld magad előtt azt az én-képet, amit el szeretnél érni! Amilyen szeretnél lenni! Kezdj el dolgozni magadon! És ne feledd: az isteni gondviselés működik! Képes vagy változtatni és változni! Jó munkát magadon, és érezd magad jól! Puszi: Soma
Soma továbbra is várja az olvasók leveleit, megkereséseit, problémáit a következő címen: soma@nlcafe.hu
