Thai chi – harc(mûvészet) az egészségért

Ajánlott, ha fáj a gerincünk, izületi panaszaink, légzési zavaraink vannak, vagy ha “csak” egyszerűen sportolni szeretnénk, hogy még jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

A thai chi a távol-kelet talán legkülönösebb harci művészete, amelynek elméleti alapja a taoista bölcselet gyökereig nyúlik vissza. Alapmozdulatai lassúak, s a balettre is emlékeztethetnek, ám a thai chiben minden mozdulatnak megvan az ellentétes irányú párja, amellyel egymást követve áramló folyamattá alakulnak. Mozgásban végzett meditációnak is nevezik, amely nemcsak az elme, hanem a test tudatosságát is megteremti.





– A thai chi mindenkinek jót tesz – mondja Duan Zhi Chao mester –, kortól, nemtől, testi és lelki állapottól függetlenül. A speciális mozdulatok speciális hatást gyakorolnak ránk. Ahogy a formagyakorlatok közben összhangba hozzuk a mozgásunkat a légzéssel és a tudattal, elindul bennünk egy letisztulási folyamat. Elmaradnak a felesleges gondolatok, cselekedetek, szavak, s ez hat az idegrendszerünkre. Emellett a mozgás maga erősíti az izomzatot, a csontrendszert, megvéd az izületi, a reumatikus és a szívérrendszeri betegségektől. Megakadályozza a nyak, a gerinc és a váll elmeszesedését. Ha megfelelő felkészültségű oktató felügyelete mellett végezzük a gyakorlatokat, semmiféle sérüléstől, húzódástól nem kell tartanunk, hiszen az izmokat, inakat és ízületeket csekély mértékben terhelik ezek a pontos, szabályos mozdulatok.

“Nagy élmény volt, hogy tudok mozogni”

Réti Ágnes már ötvenéves elmúlt, amikor először beiratkozott egy thai chi tanfolyamra.





– Nem sokkal előbb súlyos tüdőműtéten estem át – meséli –, ami “alapjaimban” megrengetett. Két hónapig feküdtem kórházban, nagyon nehezen regenerálódtam. Érdekes, hogy akkor még a ruhámat sem tudtam felakasztani a fogasra, most pedig olyan lebegős karlendítéseket végzek a gyakorlatok során, hogy csak, na! A műtét után – a változó kor idején – meg is híztam, úgyhogy egy-két évig kifejezetten rosszul éreztem magam, ezért gondoltam, hogy újra elkezdek sportolni. Akkor találtam rá a thai chire, ami már régóta lenyűgözött gyönyörű, lassú mozdulataival. Elkezdtem járni egy tanfolyamra, azóta – négy és fél éve – egyre jobban és jobban belemerültem. Kezdetben nagy élményt jelentett, hogy egyáltalán tudok még mozogni, később megtanultam egy olyan légzéstechnikát, melynek segítségével több levegőhöz jutok, tágítom a tüdőmet. Olyan fejlődésen menetem keresztül, hogy a röntgenképem alapján az orvosok sem mondják meg, hogy valaha teljesen féloldalasan “állt” a rekeszizmom!