Ha felnõ a lány

Igen, ő késztetett arra, hogy tudatosan gyűjtögessem az apákról és lányaikról szóló történeteket, hiszen ezek szépsége (tragikuma) mindkét fél életét boldoggá (boldogtalanná) teheti.

A lány – nevezzük Katának, mert a papa megtiltotta, hogy a nevüket, arcukat „kiszerkesszem”! – elit gimnáziumba járt, jól tanult, a szülők magabiztos fölénnyel figyelték az ismerősök gyarló gyerekeit, akik bukdácsoltak, diszkóba jártak, és kamaszlétük zűrjeivel megkeserítették a környezetük életét. Kata más volt! A „jó tanulóságának” köszönhette azt is, hogy az egyetemi előkészítőn összemelegedett egy fiúval. A srác szülői nyomásra készült a jogi egyetemre, és Kata addig korrepetálta a linkóci szépfiút, míg a dologból hatalmas első szerelem kerekedett.

– Három éve „járnak”, de nem úgy, ahogy én készülődtem a házasságra a lányom anyjával. Mi sem voltunk szentek, mindent kipróbáltunk jóelőre, de ez a két gyerek már úgy él, mintha házasok volnának – mesélte az apa indulattal. – Hol a lányom alszik a fiúnál, hol a srác nálunk, nincs bujkálás, romantika, konspiráció… Felkelek reggel, és idegen, negyvenhatos papucsokat kerülgetek a fürdőszobámban, lemegyek konyhába, és a fiú pofátlanul nyeli azt a kakaót, amit magamnak vettem… Nem a kakaót, nem a nálunk elfogyasztott ebédeket sajnálom! A magabiztossága, a „birtokon belülisége” bosszant. Semmi szerénység, megfelelni akarás… Kata már régóta szeretné, ha mi találkoznánk a barátja szüleivel, hogy a két család összemelegedjen. A fiú nem akarja! Azt hajtogatja, hogy ők egyetemisták, még nem készülnek házasságra, nincs értelme a „családi cirkusznak”… Ebből azt szűröm le, hogy számára Kata egy a sok közül. Persze, a feleségem szerint Kata boldog, és esze ágában sincs férjhez menni! Önáltatás. A lányok férjhez akarnak menni, ha szerelmesek! Megváltozott a világ, a fiatalok másképp élnek, de a férfitermészet nem változik! A fiúk azt a nőt becsülik, akiért meg kell küzdeniük, akit ki kell várniuk. Ehhez képest a lányom úgy ugrálja körül ezt a hólyagot, mint egy szolgáló. Csalódott vagyok. Úgy érzem, semmit sem ért az a rengeteg törődés, beszélgetés, amit a lányomra pazaroltam, más ember lett, fütyül a véleményemre.

Dr. Belső Nóra pszichiáter

– Valószínűleg mindenkinek be kell járnia a számára kijelölt utat. A csalódásainkból is tanulunk… – próbáltam ellentmondani az elkeseredett férfinak.
– Szavak, szavak! – csapott az asztalra dühösen. – Tudja, melyik világ volt normális? Amelyikben az apa eltilthatta a lányát az érdemtelen férfiaktól. Mire mentünk az engedékeny, liberális neveléssel? Mindenki válik, alig házasodnak. Látom a jövőt: a srác rajtunk fog élősködni a diplomaosztásig – addigra megunja Katát –, aztán lelép. A gyerek majd zokog, és harmincévesen sem lesz párja…

Dr. Belső Nóra pszichiáter: Nemcsak rengeteg irodalmi példa, hanem saját szakmai tapasztalataim is azt bizonyítják, hogy a tiltás nem megoldás. Inkább olaj a tűzre! Amit tiltanak, az értékesnek tűnik. Ha egy apa folyamatosan szidja a lánya kedvesét, egyre éleszti benne a szerelmet. Nem azt akarom szuggerálni, hogy a papák némán asszisztáljanak a lányaik (szerintük) méltatlan kapcsolataihoz, de az erről folyó beszélgetésnek legyen súlya! Üljenek le kettesben, és mondja el, milyennek látja a fiút, milyen jövőtől félti a gyerekét. A lány ne azt érezze, hogy édesapja a saját tekintélyét védelmezi a „betolakodóval” szemben, hanem azt, hogy érte aggódik, neki akar segíteni!