Mi a legszebb emléked a hat évből?
A legmélyebb nyomot a búcsúztatóm hagyta bennem. Egészen elképesztő, amit ott összeszerveztek nekem. És ez azt jelentette, hogy nagyon sokan szeretnek amit menetközben nem is érzékel annyira az ember. Nagyon szép és megható este volt. Sokáig “nyomta a lelkemet. A búcsújelenetemet is nagyon szépre írták. Miután leforgattuk, a sminkszobában ott állt az a húsz-harminc ember, aki igazán közel állt hozzám. Feldíszítették az egész helyiséget, mindenhol konfettik, a tükörre meg ráírták: “Szeretünk, Réka! Az utolsó napomat a fodrászunk, Attila végigfotózta, és készült belőle egy kis, filmszerűen összefűzött ajándék.
Maga a karakter hiányzik neked? Mármint a sorozatbeli Mónika?
Mónika volt a biztos pont a Barátok közt életében. Egy kicsit mindig továbblökött a történeten, de nem nálam volt a poén, a nagy dolgok sohasem velem történtek. Egy alázatos szerep volt, de “kedveltük egymást.
Mennyire volt éles a váltás: az életedből kifutott egy nagyon fontos dolog a Barátok közt , de jött helyette valaki más: Benjámin.
Könnyű volt, és nehéz is egyszerre. Könnyű volt, mert én akartam, én döntöttem így. És nehéz, hiszen hat év egy huszonéves lány életében nagyon hosszú és jelentős időszak. Ami ráadásul nagy fordulatokat hozott: ismert lettem, és én is megismertem egy csomó embert. Felbolydult az életem, és nagyon féltem attól, mi lesz, ha ebbe a nyugalomba visszacsöppenek.
Milyen lett?
Egészen más, mint amilyennek elképzeltem. A jó oldala sokkal jobb, a rossz oldalát pedig kevésbé érzem. Szeretek itthon lenni a babával. Nagyon mély nyomot hagyott bennem a szülés, és a terhességem jó néhány szakasza… De ezek mind olyan dolgok, amiket ha elmondok, csöpögősen hangzanak.
Most az egyszer elnézzük neked…
Ami a legalapvetőbb, hogy felmerül benned: hogyan bírtál e kis csodagombóc nélkül létezni? Abban a pillanatban, ahogy megfogan, azonnal része lesz az életednek. Persze, azt az ember még nem tudja bár én azon az éjszakán rosszul lettem, olyan intenzíven dolgozott a szervezetem. Ezek földöntúli, megmagyarázhatatlan dolgok. Nem tudom elhinni, hogy ez a gyerek benne volt a hasamban.
A munka mellett volt időd felkészülni a babára?
Persze. Azért is, mert évek óta készültem rá. Már tanodás koromban is szívesen szültem volna. A férjemmel már akkor is együtt voltam, csak hát, egy tanodás és egy egyetemista nem a legszerencsésebb párosítás, már ami az anyagiakat illeti. Meg kellett várnunk, amíg erősebb hátteret tudunk biztosítani a babának. Egy kicsit bánom, hogy korábban ez nem sikerült. Szerettem volna fiatalabban szülni. Hozzáteszem, a kórházban megdöbbentő volt, hogy a magam huszonhat évével messze a legfiatalabb voltam. Ez nem normális, már csak biológiailag sem. Minél későbbre toljuk ki a szülés időpontját, annál nehezebb lesz. Sokkal aggódósabb vagyok most, mint ha huszonhárom évesen szültem volna.
A férjeddel kamaszkorotok óta együtt vagytok, Szerencsétek van, vagy nagyon “tudtok valamit?
Ez szerencse. A sors ajándéka.
Sosem ingott meg a kapcsolatotok?
Az első évben külön voltunk három hetet. Amikor felkerültem a tanodába, és megszédített a nagyváros. Persze, aztán kullogtam vissza. Én innen számítom az igazi szerelmünket. Ami előtte volt: egy kis évődés-civódás, semmi komoly. Ami pedig utána, az már kilenc éve tart. Három éve házasodtunk össze.
Mennyit segít a férjed?
Bence most elég sokat dolgozik szerkesztő a Magvető Könyvkiadónál, és PhD-zik, azaz, a doktori fokozat megszerzésén fáradozik. Mindemellett nagyon sokat segít. Igazából azonban Benjámin Beni a főnök, hozzá igazítunk mindent. De nagyon jó gyerek, keveset sír.
A múltkor láttam, amikor a Zöld Pardon irodalmi délutánján Juga Veronikával tologattátok a babakocsikat.
Te is ott voltál…? Az a rendezvénysorozat Irodalom a Zöldben az én ötletem volt. Ronival egyébként sokat találkozunk, hiszen a Barátok közt forgatásán életre szóló barátságot kötöttünk. Együtt járunk baba-mama jógára, és készülünk közösen egy nagy munkára is, amiről egyelőre nem mondhatok többet.
Viszont olvastam, hogy a szegedi gyerekfesztiválon mesét mondtál.
Három délelőttöt töltöttem ott. Arra gondoltam, majd a füvön olvasgatok, miközben pár gyerek majd lézeng a környéken. Erre kivonultak több százan. Döbbenetes volt. Fantasztikus. Rengeteg rajzot, virágot kaptam.
Pedig, aki kiszáll egy sorozatból vagy egyszerűen csak odébbáll a reflektorfényből, azt gyakran tíz perc alatt elfelejtik.
Nem tudom, velem miért nem történt ez meg. Pedig, elhiheted, nem kapartam az ismertségért. Nem hívtam fel társasági magazinok szerkesztőségeit. Sőt, inkább lemondok felkéréseket, mert nem akarom, hogy dömpingszerűen jelenjenek meg rólunk újságcikkek. Semmi szükség rájuk. Végül is semmi nagy dolgot nem csináltam, csak szültem egy kisgyereket.
Ennél nagyobb dolgot nem is lehet véghez vinni.
Igen, de ez teljesen természetes, bármelyik nő képes rá. Én is csak egy vagyok a sok közül. Egy anya vagyok. Ennyi.
