A mediterrán mentalitású Bernarello-Vereska Teodóra (32) jelenleg egy svájcimagyar vállalat PR- és marketingmenedzsere.
A szegedi lány régebben rengeteget utazott, egy hajón ismerkedett meg a férjével is, aki egy olasz tévétársaság számára forgatott ott reklám-
filmet. Egy évvel később összeházasodtak, majd hat évre Olaszországba költöztek. Ezalatt Teodóra egy nemzetközi játékgyártó cégnél dolgozott, marketinggel és PR-ral foglalkozott, az utolsó évben pedig regionális PR-menedzser pozíciót töltött be. A magánélete azonban úgy alakult, hogy egy évvel ezelőtt hazajött. Ekkor került jelenlegi munkahelyére, ahol sokat utazik, ami akár stresszes is lehetne, de nem az.
Stresszoldó várépítés
Teodóra a nap minden percét kihasználja. Nincs két egyforma napom. Amikor éppen nem vagyok úton, Budapestről irányítom a közép- és dél-európai irodáink munkáját. Hiszek az emberi kontaktusban, nagy gondot fordítok az üzleti tevékenység során is a partnerkapcsolatok ápolására.
Sokat segít ebben az életvitelben, hogy szükség esetén mobilizálhatom az egész irodámat: a laptopomat vihetem magammal külföldre vagy a Margitszigetre, és akár ott is megírhatom a prezentációmat. A sok munka mellett tanulok is: a Budapesti Kommunikációs Főiskolára járok nemzetközi
kommunikáció szakra. Intenzíven ápolja a baráti kapcsolatait: A stresszt jól lehet oldani a kapcsolatokkal, hiszen a kommunikáció plusz pozitív
energiát vonz be az életünkbe.
Teodóra rájött, hogy minél jobban le van terhelve, annál többet bír. Úgy gondolja, a legfontosabb a lelkesedés azért, amit csinál. Előző munkahelyén is imádta a munkáját, de stresszoldásként, telefonálgatás közben például megépítette Harry Potter kastélyát. Ha meg kéne határozni, mi a legfontosabb számomra, biztos, hogy első helyen az utazást és az emberekkel való kapcsolattartást mondanám. Vidám ember vagyok, és csak vidám környezetben érzem jól magam. Ez vonatkozik a családomra, a barátaimra és a munkahelyi kis csapatunkra egyaránt. Szerencsés embernek érzem magam. Mindenért megküzdöttem, de örülök az életemnek, úgy, ahogy van.
A szakértő véleménye: Teodóra alapstratégiája a stresszel szemben az, hogy nevet rajta. Meg is kell találni mindennek a humoros oldalát. Onnan nézve általában bagatellnek látszik az, ami előtte beárnyékolta az ember kedélyállapotát. És ami még fontos: nincs az a dolog, ami ne várhatna egy kicsit. Ha szisztematikusan, kapkodás nélkül végzi a napi munkát, nem marad el semmi, és nem lesz feszült. A jó stressz az
a kellemes, felpezsdítő izgalom, amely érdekessé és emlékezetessé teszi életünk egyes eseményeit fokozza a teljesítményünket.
Gyereküzemeltetési rendszer
Blum Melinda (34) két fantasztikus kisfiú, Bence (8)
és Balázs (5) anyukája. Lapunk szenior szerkesztője, és elárulhatjuk, az élete nem feszültségmentes
Férje, Gábor (38) egy amerikai cég magyar ügyvezetője, akinek szintén többemberes a munkája. Három nagyszülő segít nekünk: az apukám, az anyósom és az apósom, akiktől sok gyakorlati segítséget kapok meséli Melinda. A legnagyobb stresszt az okozza, hogy nem tudok annyi időt tölteni a gyerekeimmel és a férjemmel, amennyit szeretnék, ezért folyamatosan lelkiismeret-furdalásom van.
Bár a nagyszülők boldogok, hogy ennyit láthatják a fiúkat, és hogy szükség van rájuk főleg apukám, akinek anyukám elvesztése óta az unokák jelentik az élete értelmét , mégis az volna a legjobb, ha én lennék velük a legtöbbet.
A férjem anyukájával nagyon jóban vagyok, sohasem voltak köztünk tipikus anyós-meny konfliktusok, és az első szóra segít mindenben, de a lehető legkevesebbet szeretném ebből elfogadni.
Melindára hárul a gyereküzemeltetés megszervezése: ehhez a családnak komoly, bejáratott rendszere van.
Ez főleg az iskolai időszakra érvényes. A nagyobbik fiam hokizni is jár, így őt iskola után edzésre is kell vinni.
Ezért az egész családnak feszített az időbeosztása, és én szervezem meg, ki mikor, hova megy. Amikor például tavaly a kicsi fiam, Balázs síelni tanult, délelőtt kellett őt
a pályára vinni. Ezt mindig apukám vállalta, mint ahogy Bencét is ő hordja hetente kétszer, délután hokizni (a hétvégi, reggeli edzés rám hárul, ugyanis a férjem szombatonként továbbképzésre jár). Ezt például egyáltalán nem tudnánk apu nélkül megoldani, pedig a testmozgást szerintem nem szabad kihagyni. Bence osztályfőnöke is megerősített ebben: szerinte azoknak a gyerekeknek, akik sportolnak, a tanulmányi eredményük is jobb, nagyobb a kitartásuk, jobban tudnak koncentrálni. Ezt támasztja alá Bence iskolai teljesítménye is, hiszen tavaly kitűnő lett.
Balett a konyhában
Melindáék hétköznapjai (Teodórával ellentétben) nagyjából azonos koreográfia szerint zajlanak: Fél hétkor a gyerekek keltenek, utána elvégzem
a napi előkészületeket: tízórait csomagolok, felöltöztetem őket, és mielőtt elindulunk, rendet csinálok a szobákban és a konyhában.
Általában én viszem őket iskolába-oviba, ahova 3/4 8-ra megyünk, utána pedig hetente kétszer-háromszor elmegyek tornázni. Így egy kicsit rohanós a reggel, de szeretem mozgással kezdeni a napot. Igazából mehetnék este is tornázni, csak akkor a fiúkkal és a férjemmel lennék kevesebbet, és már így sincs sok időnk az esti lefekvésig. Ebbe sűrítjük bele az iskolai és óvodai feladatok elintézését, a játékot és a vacsorát ilyenkor szoktuk egyébként megbeszélni, kivel mi történt aznap. Sokszor előfordul, hogy amikor a fiúk
a fürdés után lefekszenek, fél óra múlva én is megyek aludni, mert annyira elfáradok, és tudom, hogy reggel fél hétkor újra talpon kell lennem.
Melindának nemcsak a nagyszülőkkel és a fiaival, hanem a férjével is szerencséje van. Gábor sokat segít, még a bevásárlásban is, amit általában hétvégén intézünk. Ilyenkor a fiúk az apukámnál vagy a férjem szüleinél alszanak, és mi is kettesben lehetünk egy kicsit. Így sem tudjuk a stresszt teljesen kiküszöbölni az életünkből, de a családi támogatás biztos hátteret ad.
A szakértő véleménye: Melinda karmesterként irányítja a család életét, náluk minden percre beosztva működik. Ez a stratégia nagy fegyelmet kíván mindenkitől, de kisiskolás gyerekkel már megvalósítható. A környezetünkből érkező stresszkeltő ingereket sokkal nehezebb befolyásolni, mint saját magunkat. Valószínűleg nem tudunk mindent egyszerre megváltoztatni az életünkben, ezért érdemes kiválasztani egyet a megoldható dolgok közül, és rászánni mondjuk három hetet. Ha ennyi ideig
sikerül erre koncentrálni, annak egészen biztosan meglesz az eredménye.
Holle anyó szárnya alatt
Julcsi néni (61), azaz Borondi Julianna aktívan él: maga is három gyermeket szült, és öt unokája van már. Igazi modern Holle anyó egy tolltisztító üzeme van ugyanis, így a nap nagy részét pihe-puha párnák, paplanok között tölti, de életét a család, a gyerekei és az unokák töltik ki. Az elmúlt huszonöt évben komoly gyakorlatra tett szert a családi élet irányítása terén, hiszen a gyerekeit is egyedül nevelte fel. Ebben a korban a stressz már nem játszik jelentős szerepet az életben. A felelősség, a feladatok is megváltoznak,
és a bölcsesség, a belátás is komoly védelem. Már más számít, ezért nem tudnak úgy kizökkenteni a hétköznapok.
Amikor a gyerekeivel egyedül maradt, egy építészirodában dolgozott.
Eleinte másodállásban segített be a tolltisztító üzembe, hogy el tudja tartani a gyerekeit, később pedig teljesen átvette azt. A szocializmusban furcsa
státus volt maszeknak lenni, de így egyrészt többet kerestem, másrészt
magam osztottam be az időmet. A gyereknevelés szempontjából mindenképpen előnyösebbnek bizonyult.
Julcsi néni tökéletes szellemi és fizikai fittségét optimista életszemléletének és a sportnak köszönheti. Jómagam mindig sportoltam, és erre neveltem
a gyerekeimet is. Versenyszerűen síeltem, később edzősködtem is. Én tanítottam meg síelni a gyerekeimet, és most szép sorban következnek az unokák. Már az is elégedettség forrása, ha tudást adhatunk át az utódainknak, hát még ha olyat, amely önmagában is ekkora örömforrás. Az utódok nemcsak a havat, a vizet is nagyon szeretik. A fiam kissé szertelen gyerek volt, ezért sporttagozatos iskolába írattam. Vízilabdázó lett belőle, a mai napig edzősködik. A legidősebb unokám a nyomdokaiba lépett: ugyanott vízilabdázik, és ugyanabba az iskolába jár. A sorban második unoka pedig, aki most 10 éves, már kétszer átúszta a Balatont.
Nyugodt szárnycsapásokkal
Julcsi néni ma jóval lazább időbeosztással él, mint korábban, de aktív résztvevője gyermekei és unokái életének. Már nem kezdem olyan feszített tempóban a napot, mint sok éven át, amíg felelős, egyedülálló anya voltam. Mivel az üzem a sajátom, megengedhetem magamnak, hogy ha úgy adódik, csak délben menjek be. Gyakran járok délelőtt uszodába, kényelmesen intézem a dolgaimat.
A délutánok azért még ma is zsúfoltak: a munka mellett besegít kisebbik lányának, aki két gyerekét neveli egyedül.
Azokon a napokon, amikor a kislányom tovább dolgozik, én viszem haza
a két unokámat az óvodából. Szerencsére közel lakunk egymáshoz, ezért
ha tehetem, gyalog megyek értük, mert mindhármónknak óriási élmény a váron keresztül vezető hazaút. Csodálatos látni, ahogy két kisember (négy- és hatévesek) próbálgatja a szabadságot: előreszaladnak, de azért visszapislognak, itt vagyok-e, jövök-e mögöttük, hoznak valami apróságot, amit találtak, aztán eszükbe jut, hogy szabad a vásár, és futnak megint előre. Nincs nagyobb boldogság, mint amikor a szabad akaratukból jönnek vissza, tényleg hozzád
Változó világszemlélet
Julcsi néni másik három unokáját csak hétvégén látja. Legtöbbször az idősebbik lányomék kertes házában gyűlik össze a család. A legnagyobb unokámat
látom hétközben is: amikor az iskola és edzés után fogszabályzásra megy,
nálam alszik. Vele sokat beszélgetünk, egy kiskamasznak számtalan fontos, megvitatásra váró kérdés kavarog a fejében!
A nagymamaság az anyaságtól abban különbözik elsősorban, hogy más életkorban, más világszemlélettel válik azzá az ember. Különbözik a felelősség: egy anyának az élet minden területére kiterjedően kell átfognia
a gyereke életét, egy nagymamának azonban csak az a dolga, hogy szeressen. Különleges látvány, amikor a gyereked karjában látod az unokádat, és nem tudod hirtelen, melyiket simogasd. Mert aki a Legkisebbnek a Nagy,
az neked még mindig a Kicsi. Furcsa élmény Legnagyobbnak lenni.
De nagyon nagy boldogság!”
A szakértő véleménye: Julcsi néni, amint korábban a gyerekeit, most az unokáit is önállóságra neveli, így képesek túllépni az apró-cseprő gondokon, és nem terhelik feleslegesen a szüleiket sem. Ezáltal elkerülhetik a rossz stresszt, amely, ha túl sok jut belőle, rontja az életüket és testi, lelki egészségüket. Ám mi történik akkor, ha még le sem csengett egy ilyen reakció, és máris ott van az új stresszkeltő inger? Vagy ha újra és újra végig-
gondoljuk, elpanaszoljuk és így többször is átéljük azt a kellemetlen helyzetet? Ugyanaz történik, mintha minden élőben játszódna le
az életünkben. Szervezetünk ugyanis a valós és az elképzelt eseményekre egyaránt reagál, és a reakció intenzitásában sokszor nincs is nagy különbség. A stresszreakció szinte állandósul, ettől pedig tartósan károsodhatnak a szerveink. Érdemes tehát kinek-kinek végiggondolnia, mivel csökkentheti ennek kockázatát, és kipróbálnia valamelyik fenti stratégiát.
