Írj a mélypontjaidról! mondja Hajni. És mutasd be a munkamódszereidet! Meg azt, hogy milyen egy olyan nap, amikor romjaiban a nőiességed!
(A számítógépem felmondta a szolgálatot, most otthon, kézzel írok, ami csak azért baj, mert utána nem tudom elolvasni. Úgyhogy ez az aktuális munkamódszerem.)
Szerintetek ki kíváncsi a munkamódszereinkre? Én megőrülnék, ha naplót kéne írnom fűzi hozzá Csilla. Mert folyton bennem lenne, mi az, amit leírhatok, kiadhatok magamról? Én például nem szeretnék azokról a napokról írni, amikor úgy érzem, hogy romokban a nőiességem… Évi, rólam egy szót se írj! Legfeljebb a kutyámról, Buksiról.
Hétfő
Lopakodás a lakásba
Szerintem ugyan elég személyes, meg talán szégyellnivaló is, de Hajni kívánságának megfelel, és egy naplóban talán le lehet írni: ma leszakadt rólam a szoknya. Nem felfeslett vagy egy picit felszakadt a varrás hanem hátul végig elszakadt, és tulajdonképpen leesett rólam. Ez egy eredeti állapotában szűk, fekete szoknya, amikor vettem, néhány éve, még talán nem volt ennyire szűk. Egyetlen szerencsém, hogy nem a munkahelyen vagy interjúhelyzetben történt, hanem amikor hazafelé menet beültem a kocsiba. Azt most nyilván nem kell hangsúlyoznom, hogy az autóban ülve vártam a sötétedést augusztusban még nem sötétedik túl korán! , amikor végre felaraszolhattam a lakásba egy (a kocsimban talált) törölközőben, tűsarkú cipőben, kis topban.
Amikor otthon alaposan megnéztem a szoknyát, iszonyúan kiborultam, és eldöntöttem, nem mehet így tovább. Mostantól életmódváltásra van szükségem. Teendőim: a futás mellett beiktatni még egy sportot, érzékeny búcsú a téliszalámitól, és veszek egy lépésszámlálót, amit az egyik gyorsétterem reklámoz.