 |
Már több, mint egy hét eltelt a botrány kirobbanása óta, mégis minden homályban van, mindenki mást gondol és mond, és minden nap új információk kerülnek napvilágra. Már szinte semmit sem lehet biztosan tudni. Az emberek sem tudnak, inkább csak hisznek. Az ország két részre oszlik. Az egyik rész, az átlag magyar bízik, fiainak, erős atlétáinak hisz, és fennhangon jelenti ki, hogy nem doppingol senki ebben az országban, a Toldik, Kinizsik nemzete vagyunk.
| A Szólás szabadsága c. műsor tegnap előtti adásában Friderikusz Sándor kérdésére Fazekas Róbert és Annus Adrián egyértelműen cáfolták, hogy tiltott szereket használtak volna az olimpián. Annus két különböző vizeletmintájával kapcsolatban Bakanek György, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium doppingügyekben illetékes főtanácsadója elmondta, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), illetve a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szakemberei Annus Adrián vizeletmintáinak szteroid profilját hasonlították össze, de az azok közötti eltérés – noha gyanúra adhat ugyan okot – nem bizonyító erejű. Bakanek elmondta: arra, hogy két vizeletminta ugyanazon személytől származik-e, egyértelműen csak a genetikai teszt adhat választ, amely a vizeletben található sejtek genetikai felépítésének összehasonlítása alapján történik meg. Annus Adrián a műsorban leszögezte: kész elébe állni a NOB genetikai vizsgálatának. |
Az ország másik része keserűen belátja, hogy a mostani eset csak egy állomása a sportmorál évek óta tartó züllésének. Az is szomorú, hogy sportolóink tönkreteszik magukat a sikerért, de még szomorúbb, hogy az egyéni teljesítmény egyre inkább háttérbe szorul, és a kémia veszi át a vezető szerepet. A kémiával kapcsolatban némi cinizmus is vegyül a közhangulatba. Például az MTV Este című műsorában elhangzott: az USA képzett vegyészei 15 éve kifejlesztettek egy szert, amelynek segítségével az amerikai atléták sorra nyerték a világversenyeket – és amely szert az akkori olimpiai dopping-standardok 10 évig nem voltak képesek kiszűrni. Hiszen nem voltak képesek kimutatni a műszereikkel. De Magyarország szegény ország, és szegény ember vízzel főz. Nekünk nincsenek szupertitkos laboratóriumaink, van viszont tasakunk, amit a férfi nehézatlétáink bizonyos anatómiai pontokon elrejtenek, hátha nem veszik észre a NOB felszínes ellenőrei.
Akárhogy is: az biztos, hogy amit két bukott olimpikonunk csinált, az nem életszerű. Hiszünk az emberi méltósághoz való jogban, de kevéssé tartjuk életszerűnek, hogy egy teljesen tiszta sportoló nem ad vizeletet, tejet, akármit akárhányszor, legyen mégoly megalázó is a procedúra. Ha ezen múlik élete munkája és egy nemzet becsülete. Mert minden homályt, ködöt el lehetne oszlatni. De erre csak két ember képes, nem a MOB funkcionáriusai, nem is az edzők és szakosztályvezetők serege. Fazekas és Annus még most is, még ma is elejét vehetnék minden találgatásnak, kombinációnak és összeesküvés-elméletnek, csak pössenteni kéne egyet. De erre nem valószínű, hogy valaha sor kerül. Pedig lassan mindenki idegösszeroppanást kap, kriminalizálódik a helyzet, kompromittálódik Szombathely, az atlétika és az egész magyar sport. Kár.
Augusztus utolsó éjszakáján, vagyis ma, kedden az NLCafe és a Radio Cafe témába vágó közös műsorát hallgathatod meg a Radio Cafe 98.6-on nyolc órától. A doppingbotrányok hátterét vizsgáljuk. A stúdió vendége pszichológus lesz, akivel a sportolókra nehezedő pszichés nyomásról beszélgetünk. Meghívtunk továbbá egy sportorvost, akit a sportban használt táplálék-kiegészítőkről, tömegnövelőkről, teljesítményfokozókról, a meg- és a meg nem engedett szerekről, valamint a doppingról kérdezünk. Műsorvezető: Soma.
