 |
Mostani naplómat én is a heti csúcspontomnak és mélypontomnak szentelem. A mélypont abból adódott, hogy mivel a múlt héten leszakadt rólam az egyik szoknyám elhatároztam, egészségesen fogunk élni, vacsorára szalámis szendvics és pirítós helyett sovány hús, saláta, zöldköret kerül az asztalra. Aztán a mélypont a szerkesztőséghez közeli piacon ért, ahol töppeteg, szuttyadt, méregdrága zöldségek vártak a balekokra. Jégsaláta, oszladozó állapotban, celofánban, a felirat két nappal korábbi dátumot jelölt meg végső fogyasztási határidőként. Az eladó széttárta a karját: ez van, ha nem tetszik, ne vegyem meg. Az egyik élelmiszerlánc frekventált üzletében is őskori kövületre leltem, az egyik zöldköreten felirat hirdette, hogy “csökkent minőségű termék, fogyasztási határideje pedig két hete (!) lejárt. Elgondolkodtató: vajon van fogalmunk arról, hogy miket is eszünk? Végül a békásmegyeri piac adta vissza a hitemet: feleannyiért, mint az előző helyen, egész normális külsejű zöldségeket árulnak. Azért feltankoltam szalámiból és kenyérből is, biztos, ami biztos…
Boldog várakozásAlig vártam a pénteket, hogy újra gyermekded kíváncsisággal vegyem birtokba a Vidámpark szerkentyűit. Eleinte nem mertem elárulni a szerkesztőségben, hogy mi lesz a program, de végül megsúgtam Businak, aki nagyon sajnálta, hogy nem tud velünk jönni. Szilvi szeme is felcsillant, és megígértette velünk, hogy legközelebb őt is magunkkal visszük, mert imádja a pörgettyűket. Ördög Virág viszont közölte, másokért képes bármire, de az túl nagy áldozat lenne, hogy önmagáért felüljön a hullámvasútra
(Mellesleg, fény derült arra is, hogy Virág miért figyel fel, ha valaki Kreisz Ildit vagy V. Kulcsár Ildikót szólítja: leánykori neve ugyanis Vass Virág Ildikó. Születésétől fogva Ildinek szólították, de amikor férjhez ment, nemcsak a vezeték-, hanem a keresztnevét is megváltoztatta. Mint mondja, kicsit nehéz volt átszoknia a Virágra, de ma már valamivel jobban figyel rá, mint az Ildikóra.)
>> Itt következik a II. rész!
