Csúcspont a Vidámparkban
A Vidámparkba kollégámmal, R. Kövér Balázzsal (továbbiakban: R. K. B.), és Hajni barátjával, Komáromi Balázzsal (továbbiakban K. B.) mentünk. K. B. közölte, hogy ő minden szerkentyűn fél, de bátorságpróbának éli meg a mostani kirándulást. A régi hullámvasúttal kezdtünk, én R. K. B. mellett ültem, és amikor az első lejtő után hátrafordultam, hogy mi van K. B.-vel, ijedten láttam, hogy a gyomrára szorítja a kezét.
Ez azért durva egy kicsit, nem? kérdezte sápadtan.
Ez csak a bemelegítés felelte R. K. B. két lejtő között, én meg reménykedtem, hogy K. B. nem fog hányni, vagy ha mégis, akkor nem a nyakunkba. Amikor vége lett, közrefogtuk K. B.-t, és elindultunk a nagy, átfordulós hullámvasút, a Looping Star felé. Bátorságpróba, mondtam, és mire K. B. felocsúdott, már beültünk a szerelvénybe. Én K. B. mellé ültem, elővigyázatossági okokból (lásd fent), mögöttünk R. K. B. helyezkedett el. Addig jókat nevetgéltünk, amíg nem indult a vasút. Lassan kezdtünk felfelé araszolni, alattunk a mélység, már ráláttunk a városra, egyre sápadtunk, nekem izzadt a tenyerem, és már harmadszor kérdeztem meg a fiúktól, hogy ugyan, mi a jó fenéért ültünk fel ide, és hogyan lehetne kiszállni? A szerelvény még mindig felfelé araszolt, hihetetlenül lassan, alattunk elsüvített a villamos, és hirtelen megálltunk a semmiben. Egy pillanatra. Aztán lezúdultunk, végig, a nagy lejtőn, belém szorult a levegő, majd jött a hurok, vagyis amikor a hullámvasút leír egy teljes kört, és mi egy időre fejjel lefelé utazunk. Ott, a hurokban termelődhetett az agyamban egy csomó boldogsághormon, mert attól kezdve csak röhögtem, és lebegtem a lejtőkön. A végén kiderült, hogy mindannyian élveztük az utazást, még K. B. is.
Az élvezet számára sajnos rövid ideig tartott, mert be akart ülni a szimulátorba, pedig mint kiderült autóval, a szerpentineken haladva is felfordul a gyomra. Ezért aztán K. B. zöld arccal kóválygott, és a dodzsemen kívül csak a Mesehajóba ült be velünk (fontosnak tartom megjegyezni, hogy mi, R. K. B.-val kizárólag az ő kedvéért szálltunk be a hajóba, amely végigvisz Jancsi és Juliska viaszszobra és más mesejelenetek előtt). Cserébe R. K. B.-val újra megtámadtuk a Looping Start, és attól kezdve gátlástalanul róttuk a köröket. Igaz, csak ötöt, mert mire visszaértünk a padon ücsörgő K. B.-hoz a maradék jegyekért, kiderült, hogy elajándékozta azokat két lánynak, akik már nem találtak nyitva tartó pénztárt…
