Életmentõ csecsemõ Angliában? – II. rész

Magyarországon jelenleg három helyen végeznek idegen donortól származó őssejt-transzplantációkat: Budapesten a Szent László Kórházban, az Országos Gyógyintézeti Központban, valamint a Miskolci Megyei Kórház Gyermek csontvelő-transzplantáció osztályán.

– Az országban évente negyven-ötven transzplantációt végzünk gyermekeken, míg 180-200-at felnőtteken. Sajnos, ez még mindig kevés, összesen körülbelül 300-400-ra lenne szükség ahhoz, hogy minden beteg megkapja a kezelést – mondja dr. Nagy Kálmán tanár úr, a miskolci kórház transzplantációs osztályának vezetője. – Az orvosláson belül a magyarországi csontvelő-transzplantáció ennek ellenére sikerágazatnak számít. Nemrég például egy kilenc éve krónikus ízületi gyulladásos gyermeken végeztünk transzplantációt, teljes sikerrel. Ez reményt kelt az eddig lényegében gyógyíthatatlan betegség legyőzésére. Ilyen jellegű transzplantáció eddig még nem volt sem Amerikában, sem a nyugati országokban.

– Mi az eljárás menete? Mi történik, ha valakinek őssejt-transzplantációra van szüksége?

– Először mindenképpen családon belül próbálunk donort találni. Sajnos, hazánkban a siker esélye kicsi, húsz százalék alatt van. Ennek az az oka, hogy itthon általában kevés a testvérek és a közeli hozzátartozók száma. Minél kevesebben vannak a családban, annál kisebb az esély. Amennyiben nem sikerül donort találni, akkor a nemzetközi adatbázisban kezdünk el kutatni donor után.

– Csak csontvelővel dolgoznak?

– Nem, köldökzsinórvérrel is, hat hete transzplantáltunk egy leukémiás betegbe egy francia csecsemő köldökzsinórvéréből nyert őssejteket. Ennek ellenére az a tapasztalatunk, hogy a csontvelő jobb minőségű őssejteket tartalmaz, ráadásul nagyobb számban. A kórházban egyébként gyakran mi is leveszünk köldökzsinórvért, hogy azután eltároljuk. Az őssejt-transzplantáció valóban sok embernek segít, sosem lehet tudni, mikor lesz valakinek szüksége ezekre az őssejtekre.

– Itthon kiken segítene, ha Fletcherék példáját követnék?

– Sem privát emberként, sem orvosként nem értek egyet Joshua terápiájával. Úgy érzem, egyetlen ember érdekében sem szabadna megtermékenyített petesejteket osztályozni. Nem szabad bárkinek az egészségét, megszületését veszélyeztetni egy másik ember érdekében. Ez olyan folyamatot indíthat be, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek.

– Mégis, nem segítene ez a módszer magyar betegeken is? Hiszen így biztosan szerezhetnének donort a gyógyuláshoz nélkülözhetetlen átültetéshez.

– Nézze, nemrég műtöttünk egy bájos, tizenhét éves kislányt, aki teljes csontvelő-elégtelenségben szenvedett. Hat évig várt donorra, a vége felé már nagyon szenvedett, de sikerült, adódott donor. Ráadásul szövődmények nélkül sikerült az operáció, fel fog épülni. Szintén az elmúlt évben transzplantálunk egy huszonhárom éves fiút, ő is évek óta várt. Donor előbb-utóbb mindig lesz, a “megszerkesztett baba” korántsem a legjobb megoldás. Számomra csak az a terápia etikus és elfogadható, amikor senki nem láthatja kárát.

Etikai kérdések

Első számú etikai kérdés, hogy mikortól számít életnek az élet. Az orvosok a megtermékenyített petesejt úgynevezett nyolcas szakaszában tudják leellenőrizni, és kiválasztani azt a megfelelő genetikai adottságú embriót, aki majdan megszületik. A többiek nem születnek meg. Kérdés, hogy ők már élnek-e, vagy csupán néhány sejtről van szó.
Az ellenzők azzal is érvelnek, hogy nem etikus kizárólag azzal a céllal létrehozni egy új életet, hogy megmentsenek egy már meglévőt. Mint mondják, nem lehet tudni, mentálisan milyen hatással lesz a születendő gyermekre, hogy csupán azért létezik, hogy bátyját megmentse. Nem beszélve arról, hogy a “megmentett gyermek” miként dolgozza fel, ha esetleg nem sikerül a kezelés. Bár a siker esélye az orvostudomány jelenlegi állása szerint elég nagy (ötven és száz százalék között van), rossz kimenetel esetén a beültetett sejtek megtámadják a beteg szervezetét, aki meghal.

Őssejt-transzplantációjával gyógyítható kórok

A módszerrel jelenleg csaknem ötven betegség gyógyítható. Íme, néhány példa: csontvelő-elégtelenség, Malignus betegségek: a leukémia különböző változatai, neuroblasztoma, lymphoma (Hodgkin-kór és Non-Hodgkin-kór, hemoglobin- és vérképzési zavarok: aplastikus anémia, Diamond Blackfan anémia, Thalassemia Immunhiányos állapotok: súlyos, kombinált immunhiány, Wiskott-Aldrich-szindróma, anyagcsere-betegségek: Hurler-szindróma
A kutatók szerint a jövőben más betegségeket is hatékonyan lehet majd őssejt-transzplantációval gyógyítani.

Önkéntes sejtbankok

Nemrég itthon is megalakultak az első önkéntes, saját célú felhasználásra szakosodott sejtbankok. Ezek a cégek születéskor – pénzért – szakszerűen levetetik, kezelik, majd tárolják a köldökzsinórvér-őssejteket. Az alapötlet, hogy ha a megszületett gyermeknek valamikor szüksége lesz őssejtekre (lásd Joshua), csak “le kell venni őket a polcról”.
Egy kisbaba születésénél egyébként a szakemberek körülbelül fél-másfél deciliter vért tudnak félretenni a méhlepényből és a köldökzsinórból. Ebben nagyon jó minőségű őssejtek vannak, de a viszonylag kis mennyiség miatt csak egy legföljebb harminc kilogramm súlyú gyermeket tudnak valóban hatékonyan gyógyítani. Ez például Fletcheréknél azt jelenti, hogy Joshuát legföljebb ötéves koráig lehet öccse vérével kezelni.

A jövő vagy csupán tudományos fantasztikum?

Az őssejtek felhasználásának másik ága, a szervkészítés egyelőre még a tudományos fantasztikum kategóriájába tartozik. A tudósok azon dolgoznak, hogy a különböző szöveti őssejteket mesterségesen “tanítsák”, és változtassák át más sejtekké. Ha ez sikerül, idővel őssejtekből teljes szíveket, veséket, májakat fognak előállítani, így pedig életeket megmenteni… Add az őssejted, készítünk szívet! Ha eljön ez az idő, sokan verik a fejüket a falba, miért is “dobták ki” gyermekük őssejtjeit. Ha viszont a tudomány megreked a mai szinten, akkor elköltöttek egy csomó pénzt – a semmiért.