Például?
Az emberek. A zene. A könyvek. A foci.
Játszol is?
Nemigen. Sérülésveszélyes. Egy rossz esés, és törhet kéz, láb. Inkább nézem a tévében. Athénban, jaj, az fantasztikusan nagy élmény volt, hogy közvetlen közelről láthattam az argentinokat. Saviolától még sikerült autogramot is szereznem.
Ő meg a világ túlsó felén valahol azt meséli, hogy láttam az új csodaúszót, Gyurta Danit!
Nem, ez képtelenség!
Tudod, milyen fantasztikus dolgot csináltál?
Tudom, persze, hogy tudom, hiszen ezért dolgozom tíz éve, de ettől függetlenül nem mesél rólam a Saviola…
Azóta sem értem, hogyan volt bátorságod ezt így véghezvinni: egy testhossznyira elengedni a mezőnyt, csupa klasszist, aztán a végén, zsupsz, öt tempóval elibük kerülni.
Gondoltam, hadd versengjenek, nyüstöljék, gyilkolják egymást, én úszom azt, amit tudok, és amikor már belefáradtak a harcba, akkor majd jövök. Ennyi.
Nem volt ez nagy kockázat?
Mi vesztenivalóm volt? Semmi. Legföljebb lettem volna nyolcadik. És akkor mi van? Tőlem senki sem várt semmit. Mindenki Risztov Évire és Cseh Lacira figyelt. Nekik nagyon nehéz lehetett.
Ezentúl már neked is nehéz lesz, hiszen már abszolút esélyesként indulsz…
Legalább megtudom, hogy az milyen. Kíváncsi vagyok rá… Komolyan…
Nem félsz, hogy az úszás miatt kimarad valami az életedből? Sok egykori nagy úszó a mai napig hiányol ezt-azt.
Mi maradna ki?
Például a játék…
Én annak tekintem az úszást…
A társaság…
Nekem az öcsém a legjobb barátom. Ő fantasztikus srác! Eleven, rosszcsont, mindig valami huncutságon töri a fejét…
Ellentéted?
Kicsit igen, ugyanakkor meg mindenben hasonlítunk, sőt, egyek vagyunk. Ahogy szokták mondani, vér a vérből… Vele állandóan együtt úszunk… még…
Mert aztán?
Szerintem tehetségesebb, mint én, és hamarosan nagyon otthagy…
Talán nehezebb ilyen szintű úszás mellett a csajozás…
Ugyan! Az olimpia óta kilencszázvalahány lány írt az e-mailemre, hogy szeretne megismerkedni velem. Hogy volna egyébként ilyen sikerem?!
És te most mit fogsz csinálni? Sorra veszed őket?
Á! Nemrég lettem túl egy szakításon. Tény, hogy jó velük, de azért sok gond is van…
Mit fogsz most csinálni nyaraláskor?
Először aludni, aztán folytatom az alvást, majd szunyókálok még egy keveset… Túlzottan sok minden történt velem az elmúlt időkben, szeretném kicsit kipihenni magamat. Aztán spuri vissza, kezdődik az iskola. Most leszek elsős, nem akarom hiányzással kezdeni.
Gondolom, az új osztálytársaid fognak majd bámulni rád: jé, ez az a srác!
Aztán majd nyilván rá fognak jönni, hogy én is ugyanolyan vagyok, csak kicsit gyorsabban úszom…
Te is tudod, hogy nem vagy ugyanaz. Ha ugyanaz lennél, akkor te is strandolnál a Palatinuson, lubickolnál a Balatonban, és nem rekordokat döntenél.
Talán nekem vannak álmaim, amelyeket szeretnék megvalósítani. Lehet, hogy másnak is vannak, csak azok nem ennyire látványos dolgok.
A tied mi?
Szeretném, ha egyszer majd nekem játszanák el a Himnuszt. Ezért bármennyi munkát elvégzek.
Fegyelmezett vagy?
Ha tudom, hogy értelme van a dolognak, igen. Meg akkor is, ha nem próbálnak erőszakoskodni velem…
Pedig olykor muszáj egy edzőnek…
Nem! Ahol úgy érezte az edző, hogy muszáj, onnan eljöttem. (Széles) Sanyi bácsival azért tudok harmonikusan együtt dolgozni tíz éve, mert mindenről képes meggyőzni, amit megkövetel. Partnernek tart. Emberszámba vesz. És akkor olykor a dupláját is elvégzem, mint amennyit kér tőlem.
A szüleire néz. Int valamit. Érzem, lassan abba kell hagynunk, mert már indulnának nyaralni. Ők valahova vidékre, én pedig az első uszodába. Kilencszázvalahány e-mailt biztosan nem fognak nekem küldeni széplányok, de beérném kilenccel is…
