 |
Messzire esik a Belvárostól a Horváth Cukrászda, mégis sokan elzarándokolnak Újpestre a város távolabbi végeiből. Horváthék ugyanis nem hétköznapi tortákat készítenek. A cukrászda előterében, egy hangulatos kerthelységben üldögélünk. Horváth Ferenc és lánya, Eszter, vaskos dossziékötegeket halmoz előttem toronyba. Az albumokban ezerféle torta: mindegyik egy-egy műalkotás. Persze, van itt minden. Kisautó vagy gumicukros zacskó, de nemes, egyszerű, ám elegáns ízlésről tanúbizonyságot tevő édesség is. Amit a megrendelő kitalál, azt a Horváth család szállítja.
Húsz éve mi készítettük először a Barbie-tortát is meséli Eszter. Ez a típusú torta úgy néz ki, hogy a valódi baba köré felépítjük a süteményszoknyát. Aztán jöttek a mesefigurák. Nyolcszáz-ezerféle torta közül lehet választani, és készítettünk már felmosóvödröt ronggyal valószínűleg egy takarítónő születésnapjára , de hamburgert is
Bármit elkészítünk bár néha mi is nézünk egy nagyot mondja Ferenc. Egyszer koporsó alakú tortát rendelt tőlünk valaki. Később kiderült, hogy a megrendelő egy temetkezési vállalkozónak vásárolta.
Amikor belevágtunk a cukrászatba, szinte bélyeget viseltünk magunkon, mert máshol nem készítettek figurás tortákat. Ráadásul, nem is voltam képzett cukrász, tizenöt évig elektrotechnikusként dolgoztam. Harminchat éves voltam, amikor, 1982-ben, egy megbízás elszólított volna Németországba. Ekkor elhatároztam, hogy nem hagyom itt a családomat. És mivel a feleségemnek vendéglátóipari végzettsége volt, az ő nevén kezdtük el felépíteni az új karrierünket. Kezdetben nagyon kicsi helyen készítettük a süteményeket. Öten dolgoztun negyvenöt néygzetméteren. Elmentem egy ismerősöm mellé fél évre, hogy lássam, hogyan működik egy cukrászműhely. Ott jöttem rá, mit tennék másként. A saját magunk esze után mentünk, mindig arra gondoltunk, nekünk mi tetszene. Akkoriban, ha valaki akart egy születésnapi tortát, akkor azt bepanírozták darált dióval vagy piskótamorzsával, és rátettek egy piros marcipán-rózsát. Mi viszont olyan szalagokkal díszítettük a tortáinkat, mint amilyet a virágboltosok használnak.
Én tátott szájjal figyeltem mindezt emlékszik vissza Eszter. Amikor először megkóstoltam a csokoládét, már tudtam, hogy jó helyre születtem. A gyerekkoromat végig itt töltöttem: anyuék éjjel-nappal dolgoztak, így, ha velük akartam lenni, ide kellett jönnöm a cukrászdába. Kilenc évesen már fagyit fagyasztottam.
Ennek ellenére számomra nem volt egyértelmű, hogy a Vendéglátóipari Főiskolára megyek, mégis „rá lettem kényszerítve mosolyodik el a tortatervező lány. A divat sokkal jobban vonzott. De megtaláltam a középutat: benne vagyok nyakig a divatszakmában és stylistkodom is, de közben segítek anyuéknak. Imádok internetezni, így naprakész vagyok a legújabb torta-trendekben is. Nemrég például készítettem egy Louis Vuitton-táska alakú tortát. Ez megjelent néhány újságban, és ma már hetente tíz táska-torta megy el. Persze, nem dolgozom itt, anyuékkal. Annyi a szerepem, hogy ötleteket adok: tudom, milyen tortákra vevők az emberek, mi az, amit máshol nem készítenek el. Imádom például a színes pöttyöket, csíkokat ugyanúgy alkalmazni a tortáknál, mint a divatban. Nemrég elkészítettem egy könyvet, Egy szelet esküvő címmel. Talán emiatt is, de most egy esküvői újság művészeti vezetője leszek. Ám újabban azt tapasztalom, hogy a telefonszámomat kézről kézre adják, így a nyáron egyfolytában esküvői tortákat készítettem. Így most egy kicsit visszatértem a cukrászathoz, amitől egy kicsit talán félek is, mert nem szeretném, hogy cukrászként ismerjenek meg
De nagyon úgy néz ki, hogy így fognak.
