 |
Az egyetem elvégzése után kerültem az Országos Meteorológiai Szolgálathoz kezdi István. Építőipari szakiskolába jártam, a matek és a fizika mindig is a kedvenc tárgyaim közé tartozott, de érettségi után az építészmérnöki szak helyett inkább a sokkal izgalmasabbnak tűnő meteorológiát választottam. Egy időjárás-jelentőnek nagyon fontos, hogy, már mint végzett meteorológus, a gyakorlatban is találkozzon minden évszakkal, megismerje, megtapasztalja azok jellemzőit, különlegességeit. Az első évem tehát figyeléssel, folyamatos konzultációkkal telt, miközben a szabadidőmben igyekeztem felkészülni egy lehetséges médiabeli bemutatkozásra.
Ez egy külön ága a meteorológiának veszi át a szót Márta. Ahhoz, hogy valaki a tévében vagy a rádióban szerepelhessen, egyrészt komoly szakmai felkészültség szükséges, másrészt a magyar nyelv szabályainak megfelelően kell fogalmaznia, és nem lehet beszédhibája. Akármilyen csinos vagy jóképű is az illető, ezen a kettős szűrőn át kell mennie.
Márta a legelső lépésekben segített nekem. Amikor először odaálltam a kamerák elé, és elkezdtem a szöveget darálni, még mindenben bizonytalan voltam. Nem tudtam, hova lépjek, hova nézzek, csak egy nagy kékség volt mögöttem, külön monitorokon kellett figyelnem, mit is látnak most éppen a nézők.
Nem könnyű feladat a miénk: harminc másodpercben kell összefoglalni azt, amiről órákig tudnánk beszélni! Ráadásul, közben az ember teljes fizikai valójával jelen van épp ezért azt is meg kell tanulnunk, a jelenlétünkkel hogyan tudjuk hitelesebbé, érthetőbbé tenni a mondandónkat. Istvánnal próbaadásokat készítettünk: stopperrel, a tegnapi hírekkel. Ezeket aztán visszanéztük, és együtt kielemeztük.
Nekem eleinte és néha még ma is sebességproblémáim voltak mondja nevetve István. Márta sokszor felhívta a figyelmemet arra, hogy nagyon hadarok, de a mozgásban, a választékos kifejezésmódban is fejlődnöm kellett.
Viszont arra nem kellett bíztatni, hogy mosolyogjon pedig ez sok kezdő hibája. Én is volt, hogy azt hittem, bűbájos mosollyal mondom a híreket, aztán visszanéztem, és elborzadva láttam, hogy inkább vicsorogtam. István arcáról viszont letörölhetetlen ez a huncut mosoly, ami már az első találkozásunkkor feltűnt nekem. Ő egy kamera elé termett alkat, hamar beletanult ebbe. Azért néha még megemlítek neki néhány dolgot, amire nem árt figyelnie, amiben még fejlődnie kéne. Úgy érzem, tartozom neki ezzel.
Amikor elkezdtem tévézni, többek között Márta is megjegyezte, hogy azért, mert az égi jelenségekről tudósítok, maradjak a földön. Én nem hiszem, hogy a fejembe szállna ez a hirtelen jött ismertség, hiszen a napjaim nagy részét a kollégák között töltöm, és tovább képzem magam. Nagyon érdekelnek Magyarország időjárásának különlegességei, például a teleink sajátosságai. Ja, ezzel kapcsolatban vissza is kéne adnom egy könyvet a Mártának ugyanis nemcsak stilisztikai hibákról szoktunk beszélgetni…
